A szülők hibája, ha a huszonéves fiuk teljesen motiválatlan?

Szerintem ne avatkozz bele. Látod, nekik megfelel, mindegyikőjüknek. Ha kérdeznek és tanácsot kérnek, akkor nyugodtan adhatsz nekik, de kéretlenül ne.

De ha jobban érdekelnek a mögöttes dolgok, akkor érdemes szeme előtt tartani, hogy nem mindenki ugyanakkor érik. A későnérésnek is van ezernyi oka. Lehet meveltetés, lehet hogy csak egyszerűen tényleg nem lelt rá, mi motiválná.

Mindenki, ha nagyon muszáj, tud önálló is lenne. Teljesen szülségtelen elébe menni és erőltetni.

A szülők hibája. Sokan, akik bár szülők nem értenek a gyerekneveléshez. Azt hiszik, azt jelenti a szeretet kinyilvánítása, hogy ráhagyok mindent a gyerekre, majd verem magam, hogy én mindent megadok. Ez semmi másról nem szól, minthogy hiányos a szülő önértékelése, kell ahhoz hogy jól érezze magát az érzés hogy "én jó fej szülő vagyok". Azok tudnak a gyereknek szabályokat szabni, akiknek stabil önértékelésük van. És tudják, akkor is jó szülők, ha átmenetileg pár napra megorrol rájuk a gyerek, mert valamit nem engednek meg.

"nem vágyik saját egzisztenciára, jól érzi magát úgy, hogy a szülei eltartják. " - ergo neveltek egy teljesen életképtelen gyereket. Ami addig lesz működőképes, míg a szülők bírják anyagilag. Az ilyenekből lesz drogos, meg híd alatt lakó, miután elhunynak a szülők, mert nem ismeri a pénz értékét, sem megteremteni, sem megtartani nem tudja. Amit örököl majd feléli, elveri pár év alatt és vége van a dalnak...

Sajnos nem tudsz neki segíteni. Tapasztalatból mondom, aki szülőként ennyire elvakult és nem tudja kívülről nézni a történéseket, hiába mondod, mindenre kitalál majd valamit. Pl. hogy ez nem az a világ már meg a szokásos hülyeségek.

Két dolgot tehetsz: egyszer érthetően elmondod ezeket (ne legyen igazam, de 99% hogy nem lesz foganatja) illetve a másik, hogy Te a hibájukból tanulva még jobban neveled saját gyermekeid (úgy értem, közeli példán is látod, hogy milyen az, ha letér a szülő a jó útról, a figyelem nem lankadhat.)

Az ilyen emberekkel az a baj általában, hogy egy biztonságos, vastag burokban élnek, ahol jól érzik magukat. Otthon jól érzi magát, mindene megvan, nincs stressz, idegeskedés, szemét főnök, kiállhatatlan kollégák stb. Viszont ezek mellett a rossz dolgok mellett a jó dolgok is kimaradnak az életéből, mint barátok, társaság, bulik, utazások, élmények.

Mindenképpen el kellene érni valahogy, hogy ez a srác kimozduljon a komfortzónájából. Eleinte csak a jó dolgokat tapasztalja meg, hogy milyen élményeket adhat az embernek, pl egy fesztivál, egy utazás a barátokkal, eljárni szórakozni, élvezni az életet. Akkor majd rájön, hogy a világ rengeteg kalandot tartogat, sokkal több lehetősége van, mint otthon tespedni egész nap. Így némileg kiszélesedik a látóköre, és ő maga is rájön majd, hogy eddig milyen unalmas is volt abban a burokban, mert a világ hatalmas, és rengeteg lehetőség vár rá.

Azt semmiképpen sem tartom célravezetőnek, hogy gyorsan zavarják el valahova dolgozni, mert akkor valószínűleg több rossz dologgal fog találkozni mint jóval (főleg, ha nincs olyan, amit szívesen dolgozna, hanem csak kényszerből elmegy pl egy gyárba, vagy multihoz emberi robotnak), és ezzel csak annyit érnek el, hogy mégjobban be fog húzódni a csigaházába, mert azt fogja gondolni, hogy a világ rossz, és csak otthon, a megszokott környezetben érezheti jól magát.

Szóval én mindenképp azt javasolnám, hogy jó élményeket szerezzen, jöjjön rá, hogy mi az amit szeret csinálni, mit szeretne elérni, és akkor már lesznek céljai, és lesz, ami motiválja.

Egyébként egy pszichológussal való beszélgetés szerintem nagyban segítene neki ebben, talán megadná a kezdő lökést az induláshoz.

Ez semmi.

A gyerekkori volt baràtnőm (ennek màr 25 ève) bàtyja màig az anyjàval èl.

A sràc ötven felett van,de esze àgàban nincs elköltözni.

Dolgozik,de ennyi.

Tartósan nő nincs az èletèben,de gyereke sincs.

Így is lehet èlni.

[link]

A vásár kettőn áll. Ha otthagyta az egyetemet, nem a szülő miatt nem tudott tanulni. Az, hogy kényelmes otthon nem ad neki motiváció. Rendben.

De az a depressziós állapot, amiben van nem visz sehova.

Ha jó barátja vagy megmondod, mit gondolsz. Visszajelzést adsz a jelenlegi állapotától: megmondod, hogy aggódsz érte, és ha megengedi, elmondod, miként látod. Ha megengedi, megmondod a jót is, a rosszat is. (szépen szendvicsben találva: egy jó, egy rossz, egy jó, egy rossz.... végén jóval zárva). Nem felelősöket keresel, hanem helyzetet mutatod meg a te nézőpontodból. A felelős nem lényeg, az a lényeg, ezen változtatni érdemes (nem kell, de érdemes, különben megy tovább, ahogy van). Megmondod, miben segítesz, ha kéri. Mert ez az állapot magától nem fog megváltozni, max elmúlik, ahogy a szülők kereset képtelenek lesznek, de akkor már késő lesz.

Nem szólsz bele = lemondasz erről az emberről. Persze elkészülöd a kellemetlenséget és a teljes felelősséget, ahogy azt írták.

Bele szólsz = kellemetlen helyzetbe kerülhetsz, de őszinteség és szeretet vezérel, bírni fogod a követelményeket.

Ez egy választás.

#4 nem értem, miért lett lepontozva.

Persze, hogy tehet róla a szülő is. Ha nem korlátozott döntéshozásban az illető, akkor ugyan úgy tehet ellene ő is és ha nem tesz, akkor bizony az ő választása is a helyzet és akkor már tehet is róla.

Ellenben amíg a felelőst keresi valaki és nem a megoldási lehetőségeket, addig csak feszültség keltésen kívül mást nem ér el, miközben az eredeti helyzet nem változik. Akik így gondolkodnak, ezek a reaktív emberek. Akik a megoldási lehetőségeket keresik és a helyzetet akarják változtatni pozitív irányba, úgy hogy az indokolt, azt érdemes, ezeket proaktív embereknek hívják.

A reaktív lehúz másokat is. A proaktív felemel másokat.

Erőltetni kell!

Ez a fiú már depressziós sztem, és csak rosszabb lesz.

Muszáj dolgoznia, mert még betegebb lesz.

Sajnálom a fiút, de MUSZÁJ kimozdulnia, az ő érdekében.