Szülők! Mit szólnátok, ha a lányotok 17-18 évesen bejelentené nektek hogy gyermeket vár, és megszeretné tartani a babát?

Hála Istennek childfree vagyok, így nem kell szembesülnöm soha ilyesmivel.

Mert engem iszonyúan zavarna, ha azt látnám, hogy a még épp hogy tinédzserkor végén járó lány épp visszavonhatatlanul tönkrevágja az életét.

Az anyjára úgysem fog hallgatni, ez biztos, de ha esetleg mégis, utána meg egész életében az anyja fejéhez fogja vágni, hogy "miattad vetettem el a gyereket"...

Kedves kérdező, jobb ha felkészülsz rá, hogy ezt a gyereket jobbára neked kell majd felnevelned.

Megmondanám egyenesen, tárgyilagosan, hogy miben tudom támogatni, főleg anyagi téren, és miben nem. Minden mást ők kell, hogy megoldjanak. Két fiatal felnőtt (jogilag), akik szülők akarnak lenni. Semmivel sem kell több támogatást nyújtanom nekik, mintha elmúltak volna 30 évesek! Munka és gyerek mellett is lehet tanulni, gyűjteni a közös jövőre.

Kimondottan támogatnám, hogy elköltözzön.

Ez nem jelenti azt, hogy ha szétkennek, akkor ide nem jöhet. De akkor is arra fogom ösztönözni, hogy minél előbb talpra álljon.

Remélem nem kerülök ilyen helyzetbe, de támogatnám, sőt örülnék hogy meg akarja tartani (én is ebben a szellemben voltam nevelve).

Viszont felkészülnék lelkileg az opcióra, hogy gyorsan otthon fog gyerkőccel együtt landolni. A gyiken mindig látok happy enddel végződő sztorikat, sajnos a való életben kizárólag olyanok vannak a környezetemben, ahol az 1-2 éves (akár több) gyerekkel költözik haza a lány, mert nem jött be a szinte gyerekfejjel való felnőttesdi.

Azt mindenképpen forszíroznám, hogy baba ide vagy oda, tanuljon és szerezzen munkát, mert ha korahuszonévesen belecsücsül a háztartásbeliségbe, onnan már nehéz kitörni.