Szülő választ egyetemet, van hogy jól sül el?

Kilences, gondolom a terelgetés szót tőlem idézted. Szó sincs"benyomásról" meg "ott tartásról". 16 éves koromig állatorvosnak(időnként jogásznak) készültem. Amikor rájöttem, hogy állatorvosnak nem lennék jó,(bármilyen makacsul is állítottam, hogy bírom a vért és akár el is tudnék altatni egy beteg állatot, abban a helyzetben kiderült, hogy mégse menne) kétségbe estem, hogy mi lesz most velem. Szenvedtem egy évet, kitaláltam ezer meg egy dolgot a bölcsészettől az agráron át a mérnökinformatikáig, amikor anyáék felhozták, hogy ha már úgyis érdekel a jog, akkor talán azt kellene első helyen megjelölni, ismernek annyira, hogy tudják, makacsul be akarom bizonyítani, hogy menne bármelyik szak, de annak nincs értelme, hogy 3 hónap után otthagyom, mert rájövök, hogy nem nekem való. Nyilván, a jognál is előfordulhatott volna ez, de a matematikával ellentétben a tanulással sosem volt (és jelenleg sincs) problémám....

Az egyetem kiválasztásánál is ugyanez történt körülbelül, ott is bebizonyosodott, hogy jobban ismernek, mint én magamat, így történt, hogy az első hét után már úgy mentem haza, "köszönöm, igazatok volt abban, hogy Pesten nem tudnék élni, már itt is rengeteg az ember nekem"

Ui. Igen, tudom, jogászként éhen fogok halni, nincs jövőm,nem vagyok önálló stb;nyugodtan le lehet pontozni ezt a válaszomat is, mint az ötödiket!

Érettségiző fiatal választ egyetemet, van, hogy jól, van, hogy rosszul sül el.

Szülő biztatja/presszionálja, hogy ne hagyja abba amikor problémák vannak, de nem vasszigorral és nem tesz tönkre.

A szülő adhat (adjon is!) tanácsot a jelentkezésnél, mondja el a véleményét (ahogyan más is, akivel beszélgetőviszonyban van az érettségiző), de a döntés, annak minden felelősségével együtt az érettségizőé!

"Rengetegféle élethelyzet van, az itt válaszolók a helyzet ismerete nélkül nem tudják jól megválaszolni a kérdést."

A kérdés az, hogy van-e olyan, hogy jól sül el, és ez nagyon is pontosan megválaszolható: igen, van. Hogy mikor szokott ez előfordulni, az persze függ a körülményektől, de a válasz akkor is: igen.

"Továbbra sem értek egyet ... abban sem, hogy nem lehet a változást megszokni, mert úgy sem lenne neked jó Pesten... NEKIK nem lenne jó, ha ott lennél. De nyilván nem vagy nyitott más nézőpontra"

A kettő nem zárja ki egymást: lehet, hogy a szülőknek sem lenne jó, de attól még igaz lehet, hogy a gyereküknek sem. Sőt, az is lehet, hogy mivel szeretik egymást, igyekeznek úgy alakítani az életüket a szülők is, a gyerekük is, hogy ne csak saját maguknak legyen jó, hanem a másik félnek se legyen rossz. De lehet, hogy te nem vagy nyitott más nézőpontra. :)

"Nem engedtek el Pestre"

Megkötöztek? Az rendőrségi ügy.

Ha viszont nem: bal, jobb, bal, jobb, stb., és már ott is vagy Pesten.

"köteleztek a helyi számviteli szakr."

Azt meg hogy csinálták? A jelentkezési lapot neked kellett kitöltened. Azt mondták, ha nem oda jelentkezel, nem kapsz enni? Diákhitel, kolesz, diákmunka. Van megoldás akkor is, csak lásd be, hogy egyszerűbb, kényelmesebb volt azt választanod, hogy otthon maradsz a langymelegben... Akkor ez az ára. Bármikor változtathatsz most is. Akár már ma elköltözhetsz. Felnőtt, szabad ember vagy.

"Konkrétan még bőgött anyám is."

És még ki?

Na bumm. Te meg akkor bőgtél, amikor nem vették meg első szóra a huszadik doboz legót. Te is túlélted a csalódást, ő is túl fogja éni. Nem azt mondom, hogy legyél érzéketlen, de tudd a helyén kezelni, hogy a szüleidnek fáj, hogy egyre inkább elveszítik azt, akit a legjobban szeretnek. (Jól sejtem, hogy egyke vagy? Akkor még nehezebb nekik.) Mert igenis veszteség, mégpedig nagy veszteség, hogy önállósodsz, és ennek következtében nem leszel már annyit mellettük nap mint nap, mint eddig, hogy egyre kevésbé fogják tudni, hogy hol jársz egész nap, hogy egyre kevesebb közük lesz minden döntésedhez, stb. De ez egy természetes folyamat része, igaziból a születésed óta zajlik a leválásod, annyira azért nem tragikus az egész.

Neked kellene tudnod, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Ha tudod, tedd azt, amit jónak látsz. De ha nem, akkor egyelőre nem az a legjobb, ha a szüleidre hallgatsz, akik nem csak szeretnek és ismernek, hanem a legjobbat akarják neked?