A szüleim miért viselkednek így velem?

Az a hejzet hogy az utóbbi 1 évben nagyon megromlott a kapcsolatom a szüleimmel.már úgy érzem nem szeretnek.apám fojamatosan (naponta 4-5 alkalommal)ordibál velem,minden kis apróságért.pl sáros lett a cipőm. Sose beszélget velem,nem ölele meg magátol,csak annyit szól hozzám hogy leelenőriz mindent plusz megmondja mit csináljak.sokat dolgozik,ha épp nem munkában van keres valami más tennivalót a ház körül,vagy a kistesómmal van. Anyukám nem sokszor veszekszik velem,de ha igen ojanokat vág a fejemhez hogy csak nézek. Nemrég aut mondták nekem hogy nem büszkék rám,és szégyellnek, ha a erröl beszélni szeretnék leráznak azzal hogy minden azért van mert nem csinálok meg mindent elsőre amit mondanak. Ha mondok valamit,egy ötletem van, azt mondják évek óta nincs egy életképes ötletem. Ezek miatt egy használhatatlan senkinek érzem magam. Ha BÁRMIRŐL vélményt alkotok,vagy mondom h vmit hogy szeretnék csinálni,mindig nemet mondanak. Egy példa: egyik délután lementem volna egy haveromhoz. Mikor lemegyek mindig egy telefonos jatékon játszunk. le volt merülve a telóm,ezért el akartam vinni a töltöm.apám nem engedte,azzal az indokkal hogy nehogy már én mondjam meg mit csináljak.töltsem fel este. Soha egy pozitív szót nem kapok,emiatt úgy érzem senkinek sincs rám szüksége senkinek,haszontalan vagyok. Van pár szabáj itthon ami nagyon zavar: este 7 után nincs számítógép,telefon, a mobilom csak az asztalon tölthetem,az ágyon nem.hétköznap nem mehetek sehova. Nem lehet a szobámban enni. Nem húzhatom le a redőnyt ha pl fílmet nézek,vagy betegen aludnék.este 7 után nem mehetek sehova pedig egy éve addig voltam amíg akartam. Bármi baj van azt mondják a számitógép miatt van amin azért játtszok sokat mert nekik nincs rám idejük. 3 tantárgyból 3 as-ra álltam és azt mondták hogyha év végén is így marad egész nyáron tanulni fogok.igazságtalan. apám minndig ahogy anyám mondja cse*egtet. Legszivesebben elmennék itthonról és vissza se jönnék. 14/F