Mit csináljak anyukámmal? Mostanában mindenen kiakad, nem tudok mit kezdeni vele.

Egyébként sem az a nyugodt természetű ember, elég sokszor a legkisebb dolgon is képes összeveszni mindenkivel, főleg az utóbbi pár hónapban.

Persze, sok dolga van, megértem, hogy egy felnőtt nőnek nehéz az élete, és majd biztosan még jobban meg fogom érteni, ha nekem is el kell látnom egy családot. De anyukámtól semmit sem lehet kérni. Úgy csinál, mintha nem segítenék itthon semmit a házimunkában, legalábbis ezt vágja minden alkalommal a fejemhez, de ez nem igaz. Bármikor hív, megyek, és magamtól is csinálom a dolgomat, vagy ha látok valami olyat, amire én is képes vagyok.

Egyébként én idén érettségizem, sajnos ezt sem tartja tiszteletben. Ha az ő munkájához kell valami segítség, dobjak ki mindent azonnal a kezemből, különben én vagyok a világ legszemetebb embere. Ebben sajnos semmi túlzás nincs, nem egyszer ordított már le azért, mert nem ugrottam azonnal. Már megbeszéltem vele, hogy majd megyek, segítek szívesen, de legalább várja meg, hogy befejezzem a feladatot, amit éppen gyakorlok, mert ha fél órát segítek neki, nem könnyű visszarázódni. Nem értette meg.

Mivel végzős vagyok, szerenádozunk a tanároknak. Sosem ugráltatom a szüleimet, busszal vagy gyalog utazom. Most viszont, mivel a tanáraim a a szomszéd városban laknak (kb 10-15 km-re tőlünk) megkértem, hogy ha végeztünk, jöjjön be értem este 11 felé, mert nem tudok másképp hazajutni, akkora már rég elmegy az utolsó busz. Kiakadt. Azt mondta, ő is dolgozik, pofátlan vagyok és önző. Ezt meg tudom oldani végül, alszom egy barátnőmnél, bár elég kínos volt neki bevallani, hogy anyukám nem hajlandó bejönni értem.

Nem tudok már mit kezdeni ezzel a viselkedéssel. Próbálok nem okot adni arra, hogy így bánjon velem, de úgy látszik, nem sikerül. Van egy húgom, őt még jobban kiborítja ez az egész - sajnos, vele néha nagyon csúnyán viselkedik anyukám. Szeretem őt, de nem bírom tovább. Szerintem semmi rosszat sem csináltam, mit tegyek?