Szülő részéről mi minősül a gyerek elhagyásnak/cserbenhagyásának?

Én megutáltam az apámat, mert válás közben undorító volt.

Itt nem a váláson hanem a gyerekkel való kapcsolaton van a hangsúly szerintem. Hogy mennyit teszel értük, mennyire húzod a válást, mennyire zúzod szét a családról alkotott képet, mennyire vagy jelen az életében, mennyire nyújtasz támaszt a nehéz időben, vagy csak ajándékokban méred a szeretetet stb.

(#2 vagyok véletlen elküldte)

Szóval szerintem egyáltalán nem hagyod el őket, csak a feleséged. De figyelj rájuk mert nagyon rossz elveszíteni egy apát úgy, hogy előtte nagyon jó volt vele a kapcsolat.

26N

Mivel gyerekek, még ha a szomszéd házba is költöznél elhagyásnak élnék meg a válást, mivel megszűnik a napi rutin, hogy apa mindig velük vacsorázik/egy fedél alatt alszik anyával stb.

Viszont ahogy korábban is írták egyáltalán nem mindegy a válás módja, mert az anyán keresztül akarva-akaratlanul kisugárzik a gyerekekre is. Törekedj, hogy minél gyorsabb, kevesebb vitával járó válásotok legyen!

Aztán ki fog alakulni szépen lassan, hogy mikor/hogyan tudsz bekapcsolódni a gyerekeid életébe! Megszokják és rájönnek, hogy lényegében a válás nem miattuk történt, nem hibásak, mert ugyanúgy szereted őket és ugyanúgy foglalkozol velük! Szépen lassan újra kiegyensúlyozott lehet mindenki, sőt még jobb is lesz, mintha egy rossz házasságban nőnének fel!

Én elmesélem a saját példámat, és azt, hogy a szüleim viselkedésének milyen hatása van rám még a mai napig is.

Én tinikoromban nagyon szerelmes lettem a programozásba, rengeteg időt öltem bele. Ezt a szüleim annyira nem viselték jól, és megkaptam azokat a szavakat, hogy "itthon vagy b_zdmeg fiam, egész nap nem csinálsz semmit sem", "életképtelen vagy", "hogy fogsz boldogulni az életben?", "mire fogod te vinni, ha egész nap csak a gép előtt b_szod a fajtádat?". Valóban, a programozásnak nem volt olyan kézzel fogható eredménye, mint mondjuk egy asztalos munkának. Az elhanyagolásom ott kezdődött, hogy a szüleim egyáltalán nem voltak nyitottak arra, hogy mi az a hobbi, amibe ennyi időmet képes vagyok beleáldozni. Meg sem akarták érteni, hogy ez számomra miért olyan fontos. Nem ilyen fajta letolásra lett volna szükségem, hanem arra, hogy valakitől, aki szintén ért a programozáshoz, tanulhassak egy csomó jó dolgot. Megértem, hogy a szüleim nem értenek hozzá, de ettől függetlenül sok olyan ismerősük volt, akik foglalkoztak informatikával, talán programozással is.

A helyzet még tovább súlyosbodott akkor, amikor egyetemre mentem. Apa azt szerette volna tőlem, hogy villamosmérnöknek tanuljak, aztán menjek vele maszekban falat vésni. Egyébként amikor vele voltam dolgozni, akkor is állandóan csak azt hallgattam, hogy milyen béna vagyok. Az egyetem nem ment olyan jól, mint szerettem volna, két évet csúsztam, és amikor a legnagyobb szükségem lett volna a szüleim támogatására, ők pont akkor döftek hátba olyan szavakkal, hogy "minek tanulsz fiam, úgyse lesz diplomád".

A szakmai életben ennek ellenére sikeres lettem, olyan fizetésem van, amilyenről a szüleim még csak álmodni sem mernek, a magánéletem mégis egy kész katasztrófa. A lányokkal való ismerkedésemnek gátat szab az az érzet, hogy mégis kinek kellene egy olyan semmire sem jó férfi, mint amilyen én vagyok, hogyan lehetne egyáltalán szeretni egy ilyen embert? És úgy érzem, hogy bár sikert sikerre halmoztam az életben, mégsem bizonyítottam be, hogy igenis, érek valamit.

24/F

Teljesen mindegy milyen messzire mész, elhagyod őket.

A férfiak többségének miért nem jut eszébe, hogy úgy is ki lehet lépni egy házasságból, hogy a gyerekeket nem hagyják hátra??

Miért csak a nők többségének evidens, hogy válás esetén is nevelik tovább a gyereküket?

Közös elhelyezés is lehetséges, de csak úgy, ha megfordul ez az apa fejében.

Ha minél közelebb költözöl, és nem az anya neveli a gyereket, hanem közös felügyelet van, akkor jöhetsz ki a legjobban a helyzetből a gyerekek kapcsán.

Ez viszont azt jelenti, hogy hétfő-kedd esetleg szerda anya megy értük suliba, oviba, mit tom én, csütörtök, péntek te, és szombaton nálad vannak, és szombat este vagy vasárnap reggel anyának odaadod őket.

DE!! ha a többi napon akarnak veled beszélni, akkor is rendelkezésükre állsz, és anya is.

Ez egy nem sokat gyakorolt, de kellő intelligenciával működőképes modell.

De ez azzal is jár, hogy neked is kell egy gyerekkompatibliis háztartást vezetned, kell nekik két szoba is, tehát anyánál és apánál is, szinte két ruhatár, akár két íróasztal a leckeírásnál.. tehát, mintha nálad élnének, csak ugye vannak napok, mikor nem ott alszanak. Kell tarts gyerekgyógyszereket, és az is kell, hogy ha beteg lesz a te napjaidon, táppénzre menj.

De az biztos, hogy ha amúgy ügyesen bánsz velük, és így jársz el, akkor nem fogják úgy érezni, hogy őket te cserbenhagytad. Ez bizony nehéz apának, nem lehet kimenője azokon a napokon, csak a többin. Ahogy amúgy sok elvált nőnek, aki egyedül neveli a gyereket, szintén nincs kimenője, csak a láthatási vasárnapokon, és ennyi.

Ez nem kényelmes megoldás, de így egészséges lelkű gyerekeket nevelhetsz, akik kamasz korukban sem fognak rád lázadva és haraggal nézni, hanem mennek a problémaikkal. És kéőbb pedig jóbarátok lesztek. De ennek van ára, a munka, mit a nevelésükbe, fizikai gondozásukba, etetésükbe fektetsz.

Viszont így nem kell gyerektartás fizetned nekik.

Ebben a helyzetben nagyon építő és jó, ha anyával baráti módon váltok meg egymástól, mivel sok az érintkezés, fontos, hogy ne legyenek indulatok a mindennapokban.

Mit szólsz?