Neked miért romlott meg a kapcsolatod a szüleiddel?

1. Mert azt hitték,h verseny lovak vagyunk,akiket mutogatni lehet.

2. Mert elváltak papiron,és továbbra is együtt éltek kapcsolatokkal,otthon előttünk cirkuszolva.

3. Mert semmi se volt soha jó,ha sapka volt,ha sapka nem volt,ha fejre álltunk az se.

4. Mert rajtunk töltötték ki a saját frusztrációikat.

5. Mert minket használtak fel egymás ellen.

6. Mert tönkre tették öcsém szalagavatoját,és a fél suli előtt porig alázták.

7. Mert hazugnak neveztek,mikor elmondtam,h szexuálisan zaklattak,és h én hergeltem az ilettőt,aki szegről végről rokon is volt...

8. Mert sose éreztük h család vagyunk.

Millo hasonlo cukiság miatt,amivel megkeserítették a gyerek és kamaszkorunkat,az otthon töltött időt.... Sajnos a mai napig vannak kedves húzásaik,a távolság se akadály. :(

Évi kb 3 xor találkozunk,testvéreimmel együtt velük. Épp arra készülünk,közös döntés után,h végleg lezárjuk életünk eme fejezetét,minden mérgező tényezőt hátra hagyva.

1. Anyámnak csak az volt jó amit ő mondott ha más volt a véleményed elkezdett kiabálni hogy ez hülyeség az úgy jó amít ő mond

2 zsarolt évekig hogy amíg itt laksz az van amit én mondok mi adjuk a szádba a kenyeret

3 csak azért szültelek hogy apád ne dobjon ki minket a lakásból

4 bármit csináltam sose volt jó

5.tiltott dolgokat állandóan számon kérte tőlem hogy mikor miért csinálok még 19 évesen is

6 utálja a barátomat azért mert őszintén tisztelet tudoan megkérte hogy legyenek szívesek ablakot nyitni (anyám napi 6doboz cigit szívott tele van füstel az egész ház) a barátom nem bírja hányingere lett a sok cigifüsttől és csak megkérte anyámat hogy legyen szíves kinyitni kicsit az ablakot anyám ebből akkora nagy ügyet csinált hogy velem üvöltözött amikor szóltam hogy jön látogatóba a barátom anyâm üvöltve remeke most már nem szívhatok el egy cigit sem mert ökegyelme megjátsza a hattyú halálát is hogy retkes büdös a lakás

Anyámat mindig leállították hogy hagyja abba ezt nem bántott semmivel a barátom és csak egy ablak nyitást kért illedelmesen

7 anyám annyira irányítani akarta az életemet hogy elegem lett 20evesen letipliztem otthonról és milyen jól tettem

22N

Nem mondanám hogy nagyon rossza viszonyunk, de azért nem is normálisan jó.

Részemről csak arról van szó, hogy túlságosan eltérő a személyiségünk és ők pont olyanok, akiket alapesetben nehezen viselek el. Ha keveset találkozunk, akkor pont jó, de hosszabb távon nehezen viselem el őket.

Mert apának a mostohaanyám lett az első, a szent, aki tévedhetetlen.

Ahogyan összeköltöztünk, rám maximálisan tojt, csak a két mostohaöcsém volt a fontos, meg az a nő.

Nem érdekelte, mi van velem, ha beszélgetni akartam soha "nem volt ideje", aztán 20 éves voltam, mikor kijelentette, hogy "kár, hogy lánynak születtél".

Itt adtam fel végleg, hogy valaha még lehet normális kapcsolat közöttünk.

Anya 13 éves koromban meghalt, csak mi maradtunk egymásnak, erre kapok egy ilyent tőle.

Leginkább azért, mert egész eddigi életemben hidegen és távolságtartóan viselkedetek velem, szinte mintha 2 idegen nevelt volna. Alig tudok a szüleimről dolgokat, részleteket,főleg a fiatalabb korukról. Ha kérdeztem sem válaszoltak, nem emlékeznek a dolgokra állítólag. Már 26 éves vagyok,de még mindig titkolóznak előttem mint egy taknyos kölyök előtt, nem kérdeznek meg soha semmiről, soha nem érdekelte őket a véleményem. Ez csak azért zavaró mert rendszeresen rossz döntéseket hoznak, főleg anyukám, aminek a következményeit rajtam próbálja leverni és engem okol, miközben 7 éve nem élek velük. Sohasem bíztak bennem, minden döntésem kritizálták, ritkán támogattak. Butának tartanak sok ügyben, a saját akaratukat akarják rám erőltetni. Mindenben kritizálnak, nem szeretik a barátaimat. Nem igazán voltak az áldozatkész szülők, 12 éves korom óta magamnak kellett a legtöbb bajom megoldani. Szinte soha nem vittek el sehova vagy jöttek el értem, mindig én voltam az akire nem vártak a szülők, mehettem bárhová gyalog vagy busszal, hajnalban vagy este is. Bármi esemény volt, az nekik teher volt, utalták, ha tehették nem jöttek el, nézték helyette a híradót... Meglehetősen eltérő lett a személyiségem az övékétől, így nehezen értjük meg egymást. Édesapám ráadásul depressziós és antiszociális így ő már azt is nehezen tűri, ha a szobában vagyok miközben tévét néz.

Nem mondom, hogy rossz a kapcsolatunk, de nem alakult ki a szokásos szülő gyerek kötődés köztünk, valószínűleg ahogyan nekem ők nem, úgy én sem nagyon hiányzom nekik a mindennapokban. Nem veszekszünk, heti 1-2 alkalommal beszelünk, de ha 3 hónapig nem látom őket nekem az sem nagy probléma. Néha rosszul érzem magam az érzéseim miatt, de gondolom a múlt miatt alakult ez így.

Ragozhatnám napestig de felesleges. Remélem majd tálalok valakit az életben akivel megtapasztalhatom milyen az ha az emberre figyelnek?), törődnek vele stb.

26N