Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat

A kérdés

Jó lenne, ha anyámnak lenne saját élete, de én ezzel mit tegyek?

Bocsánat, ha hosszú lesz, de szeretném leírni az előzményeket, hogy értsétek a dolgot.


Szóval amíg kamasz voltam, anyám ridegtartásban nevelt (ő a mai napig úgy látja, hogy az én érdekemben volt szigorú, mindent jól csinált). Nem voltak barátaim, mert soha nem mehettem sehova, nem mehettem osztálykirándulásra, még különórákra sem. Ennek a mai napig megvan egyébként a hatása, szociális interakciókban borzasztóan szerencsétlen vagyok, de ez most a kérdés szempontjából mellékes.

17-18 éves korom körül kezdtem lázadozni, addigra ismertem fel, hogy anyám főleg saját maga miatt olyan, amilyen, mert nélkülem nem tud magával mit kezdeni. (Elvált szülők, csak én voltam neki, 8 éves korom óta nem volt igazán komoly kapcsolata...) Baromi sokáig volt mozgatórugó bennem, hogy mondjuk nem megyek el barátokkal (már 18 felett persze), mert akkor anyám egyedül ül otthon... És ha el is mentem, nem éreztem jól magam emiatt, bűntudatot keltett.

Odáig fajult a dolog, hogy mikor bekerültem egyetemre, másik városba mentem, és néhány hónap után szinte menekültem otthonról. A távolság jó indok volt, havi egyszer jártam haza átlagban. Így messziről meglepően normális viszonyt alakítottunk ki anyámmal, majdnem olyat, mint kéne lennie. (Barátok meg is lepődtek, hogy hogyhogy ilyen jó viszonyban vagyunk, mikor annyi balhé volt előtte...)


Egyetem után hazakényszerültem, és minden kezdődött elölről, megspékelve azzal, hogy felnőtt vagyok, miért nincs életem, miért nincs munkám, takarodjak már otthonról... de közben meg ugyanúgy ment, hogy ő magányos, és miért nem megyek már vele boltba, ide-amoda. Nem egyszer megkaptam, hogy tönkreteszem az életét.

Majdnem négy évig éltem otthon, míg végül párommal összeköltöztem. Tömény gyűlölködés ment köztünk, majdnem meg is vertük egymást egyszer-kétszer. De tényleg, olyan szintem túrt ki otthonról, hogy eldugta előlem a kaját, tisztítószert, még wc papírt is, hogy legyek rákényszerítve, hogy vegyek magamnak, mert végre rájövök akkor, hogy mennem kéne innen...


És itt jön a kérdésem lényege: mióta elcuccoltam, megint rendeződött a viszonyunk. Viszont azóta napi szinten hallgatom, hogy neki milyen szar élete van, vele senki nem törődik, csak ha szüksége van valamire, a pasija magasról letojja, én magára hagyom, milyen hálátlan vagyok, stb. Másfél év telt el, próbáltam a kedvére tenni valamennyire, de mostanra ott tartunk, hogy elvárás lett, töltsem nála minden hétvégémet, mert ő unatkozik, mert ő magányos. Barátai nincsenek, a pasija link alak, és nem talál helyette másikat...

Mostanra eljutottunk odáig, hogy ő kitalálta, hogy majd vegyünk egy háromszobás házat, ahova ő is odaköltözhet, hogy ne legyen egyedül, mert az milyen jó lesz...

Próbáltam neki mondani szépen, csúnyán, hogy megvan a saját életem is, de mintha meg sem hallaná.

Most speciel abba van belebetegedve, hogy két utcával(!) odébb költözünk másik albiba, és az mennyivel messzebb van, ő már nem is fog engem látni, csak évente egyszer...


Nem tudom, hogy erre ráhúzható-e a nárcizmus, de hogy totális önsajnáltatás, ez biztos. És fogalmam sincs, mit lehet vele kezdeni. Van megoldás azon kívül, hogy örökre megszakítom vele a kapcsolatot? Mert alapvetően egyébként örülnék, hogy normalizálódott a viszonyunk, de nem így...



Keress kérdéseket hasonló témákban: függő viszony, költözés, önálló élet, lány, anya

 2018. máj. 26. 01:15  Privát üzenet  

A válaszok
Ebből én úgy látom,ez messze van egy normalizálódott viszonytól, mert az érzelmi zsarolás az nagyon megy. Szerintem tartanod kéne három lépés távolságot. De azt ne engedd, hogy hozzátok költözzön! Semmiképpen!

A válasz 92%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/8Időpont 2018. máj. 26. 05:25 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Ezt hívják diszfunkcionális családnak.

A válasz 82%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/8Időpont 2018. máj. 26. 06:18 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Ha elkezd arról beszélni, hogy ő magányos, majd össze kell vele költöznötök, stb, mondj nemet, és tedd le a telefont. Sokadik alkalommal talán nem fogja felhozni.

A válasz 89%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/8Időpont 2018. máj. 26. 08:03 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Lehet, hogy anyád nem mintaszülő, de hogy ebben a sztoriban te vagy a nárcisztikus, önző segg, az biztos. Arról nem beszélve, hogy hol "szerencsétlen vagy a szociális interakciókban", hol a barátokra hivatkozol, hogy alátámaszd, milyen szörnyű az anyád. Akkor most döntsd el, hogy vannak barátaid, vagy nincsenek?:D


Sokkal közelebb van a valósághoz sztem ez: anyád szigorúan fogott, megkövetelte a tanulást, ennek IS köszönhetően bekerültél az egyetemre. elvégezted úgy, hogy anyád egyedülálló létére végig finanszírozta a megélhetésedet. Valószínűleg arra számított - teljes joggal -, hogy a végzettséged birtokában saját lábadra állsz, ehelyett visszaköltöztél hozzá, és továbbra is vele tartattad el magad. 4 évbe tellett, mire elérte, hogy végre viselkedj már felnőttként, bár akkor sem önállósodtál teljesen, csak végre találtál egy pasit, aki anyád helyett eltart.

Aligha van mit anyád szemére vetned.:D



A válasz 6%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 66%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/8Időpont 2018. máj. 26. 08:05 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Mondjuk 100% szard le? NEM! és ráteszed a telefont, ö meg mx vergödik.


De mig csicskázol neki meg ott lógsz nála minden hétvégén, persze hogy zsarolni fog.



A válasz 89%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 69%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/8Időpont 2018. máj. 26. 08:08 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

#4 Ugye ezt te sem gondolod komolyan?

Egyetemet magam választottam, magam kerültem be, tanulmányaimat diákhitelből, ösztöndíjból, diákmunkából fedeztem. Egyik évben kaphattam szociális ösztöndíjat, ha úgy nézzük, végül is igazad van, azt anyámnak köszönhetem valahol, hogy elég keveset keresett hozzá... :D De maradjunk annyiban, hogy nem az ő érdeme, hogy elvégeztem a sulit.

Igen, tök gáz vagyok, hogy nem találtam rögtön melót vidéken egyetem után, visszakényszerültem otthonra. Az is baromi gáz, hogy egy (pályakezdő!) fizetésből nem lehet egyedül megélni. Elhiheted, nekem volt a legrosszabb, hogy miután három évig magam éltem, visszakerültem a gyerekstátuszba.

Ami meg a jelenleti elartásomat illeti, többet keresek, mint a párom, de biztos neked van igazad.



Többieknek köszönöm a választ!

Az a fő baj, hogy ami nem tetszik neki, azt meg sem hallja. Pl. hiába mondom el, hogy nem fogok ráérni otthon lenni, egy héttel később mégis előadja a nagyhalált, hogy ő egyedül lesz, hiába lett volna alkalma lekötni magát. Ugyanez a lakás téma, elmondom, hogy nem, majd legközelebb megint felhozza.

Teljesen megszakítani nem akarom a kapcsolatot vele, mert mégiscsak az anyám, akármilyen is... de az állandó panszkodása teljesen leszív.



# 6/8Időpont 2018. máj. 26. 13:47 Privát üzenet

Vedd fel neki akkor a telefont, amikor van hozzá ideges.Ha vezetékesen hív,megmondhatod,hogy ha panaszkodni akar,most leteheti nyugodtan,másról természetesen beszélhettek.


Na meg ahogy mások írták,ne költözz oda!



A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/8Időpont 2018. máj. 28. 11:11 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

*ideges=ideged

Hülye autokorrektor



A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/8Időpont 2018. máj. 28. 11:12 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Miért kell a SAJÁT ANYÁMNAK bántania azért, mert pszichiáterhez járok?
Hogy tudnám át íratni a saját nevemre a családi pótlékot? Elmúltam 18 és már nem otthon lakom. Anyámnak bele kell akkor is egyeznie hogy nekem jöjjön? Egyáltalán hova kell majd...
Anyámnak van joga beleszólni, hogy a saját pénzemet mire költöm?
Így kell viselkednie velem a saját anyámnak?
Anyámnak nem mindegy hogy mit csinálok a saját pénzemmel?
Mit tegyek? Anyámnak csak egy ember létezik, és az saját maga!

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Szülő-gyermek kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!