Hogy viszonyuljunk a kislányhoz, ha kiderült nem a párom az apja?

Kérdező, még egyet ne felejtsetek el, a gyereknek meg kell tudni az igazságot, amint elér oda korban, hogy képes megérteni. (mondjuk 4-5 éves kor felett)

Egyfelől, mert joga van hozzá, másfelől, hogy ne tudja hülyeségekkel meg hazugságokkal tömni az agyát a kedves édesanyucikája. És ebből ne engedjetek, akárki akármit is mond.

Szóval jogi dolgokat elintézni, gyereket tájékoztatni.

Hogy ezen túl az emberi viszonyokat hogy tudjátok kezelni, nos az első sorban a gyerek anyján, meg a férjeden múlik. Te természetesen állj a férjed mellett, támogasd, de ne nyomd semmilyen irányba - épp elég sokk neki, hogy sikerült becsapnia és kihasználnia egy ilyen utolsó, hazug nőszemélynek.

"Változik valami ha kiderül egy gyerekről, hogy nem az Ő vére?" - hogyne változna, megszűnik a gyerekkel kapcsolatos összes törvény szerinti felelőssége és kötelezettsége. Innentől kizárólag az illető szabad döntése, hogy akarja-e támogatni és milyen módon, akar-e kapcsolatot tartani és milyen rendszerességgel, stb.

Azokról meg megvan a summás véleményem, akik még ilyen helyzetben is a jó ideje folyamatosan becsapott és fosztogatott férfi felé fogalmaznak meg bármilyen elvárást.

Mondjuk én a Kérdező párja helyében az anyámmal se állnék szóba egy jó ideig... milyen már, hogy aktív szerepet vállal a saját fia kifosztásában "mert a kisunoka"...