Másnak is minden egyes beszélgetés alkalmával megkérdezik a szülei, hogy van-e már barátja?

Csan kivancsiak rad mert havonta 1 az eleg ritka... inkabb azt mondd ha lesz komoly mindenkepp szolsz de senki ertelmeset nem talalsz ennyi. Meg amugy miert ne meselhetnel nekik pl higy mennyi idiota van akivel talalkoztal.

Csak erdeklodnek irantad es ez egy altalanos dolog... szerintem nem gond kicsit lazabb legyel

Nem, mivel én nagyjából 2 naponta találkozok velük.

Normális hogy tudni akarnak rólad meg a dolgaidról

Félnormális.

Tőlem az anyám és a nagyanyám kérdezte, de nem minden alkalommal, csak kellően gyakran. Én határozottan cseszegtetésnek éltem meg ezt a kérdezősködést, ami lehet szimplán érdeklődés volt.

Más kérdés, hogy hatalmas önértékelési zavarom volt, és emiatt 24 éves koromig nem is volt közöm nőhöz, amin mára lelkileg kb. túl vagyok.

A legjobban talán azzal jársz, ha teríted a lapjaidat. Aktívan keresel, van, ami nem jön össze, ők meg szakadjanak le a témáról, mert zavar.

Valószínűleg azért zavar ennyire az érdeklődésük mert téged is idegesít hogy nem találsz párt és azt sugalmazzák mintha sürgős lenne.

Semmi baj, majd jön az igazi.

Ők meg azért ennyire túlbuzgóak mert keveset tudnak rólad és szerintem ők is látják/érzik hogy társra vágynál.

Mindig ha kérdezik válaszolj a valóságnak megfelelően hogy most épp ismerkedsz, de nem túl ígéretes stb.

"Ha meg csak találkozgatunk valakivel, de még semmi komoly, akkor se lehet nekik megemlíteni, mert egyből meg akarják ismerni azt a fiút, akivel adott esetben mondjuk kétszer voltunk kávézni meg egyszer sétálni, és ha hazavinném vasárnap ebédre, tuti megijedne és elszaladna (jogosan)."

Semmit se veszítenél.

Aki nem vesz komolyan, az miért baj, ha elszaladna? Aki viszont igen, az miért szaladna el? Az örülne, hogy megismerheti a családodat is, hogy addig is veled tölthesse az idejét, és hogy azáltal is minél jobban megismerhessen téged.

Igen, teljesen normális, hogy ilyenek a szülők: szeretnek, tehát érdekli őket, hogy mi van veled, és mivel tudják, hogy mennyi minden történhet egy hónap alatt, hát igen, egy hónapban egyszer rákérdeznek. Ne úgy fogd fel, hogy "minden egyes alkalommal", hanem úgy, hogy "nem minden egyes telefonáláskor, nem minden egyes sms-ben, stb., hanem pusztán csak havonta egyszer". Ha lenne egy gyereked, te is rákérdeznél havonta egyszer.

23 évesen már jó esetben a tanulmányaid vége felé jársz, tehát igenis a családalapítás lehet a következő nagy cél, márpedig azt jól meg kell fontolni, tehát időigényes. 23 évesen egyáltalán nem vagy hozzá túl fiatal, hogy belevágj, de minél kevésbé tartod még időszerűnek a kérdést, annál nagyobb rá az esély, hogy a következő 10-20 évben is ez lesz a téma, arra készülj fel.

Szerintem egyáltalán nem normális, legalábbis nálunk ilyen szerencsére nincsen és el sem tudnám képzelni. Engem borzasztóan zavarna, ha ezt művelnék a szüleim. Persze, minden szülő szereti a gyerekét és érdekli, hogy mit csinál, mi történik vele stb., stb., de van különbség aközött, hogy gyakran beszélgetnek, meghallgatják egymást és egyszer-kétszer rákérdez valamire, ami érdekli és aközött, hogy minden egyes alkalommal ez az első kérdés és már erőszakosan faggatnak. Én kifutnék a világból, ha ilyen szüleim lennének...

Nem azért, mert frusztrált vagyok amiatt, hogy nincsen párom stb., mert egyáltalán nem, hanem azért, mert szerintem ez eszméletlenül gáz, hogy valakinek ez az első kérdése, ha beszél velem. Ebből nekem egy idő után az jönne le, hogy le se szja, hogy én mit akarok, mi van velem stb., hanem egyedül az a "cél" lebeg a szeme előtt, hogy végre legyen már párom. Holott ez szerintem nem cél, mert nem erről szól az élet, nem ez a legfontosabb dolog... Én 21 éves vagyok és csomó minden van az életemben, ami foglalkoztat és, aminek örülök pl. tanulok és imádom a szakomat, dolgozok és szakmailag is hasznos munkát végzek, van egy szintén nagyon kedves hobbim, vannak barátaim, van családom stb., szóval így is nagyon jól érzem magam és nincsen bennem semmilyen hiányérzet, amiatt mert nincsen barátom. Nem gondolnám, hogy most a sarokban ülve kellene zokognom, hogy brühühü nincsen senkim... Ennyi idősen pedig egyáltalán nem foglalkoztat a házasság vagy a család, egy jó tíz évig tuti, hogy nem szeretnék semmi ilyesmit, mert egyszerűen nem is érdekel és még fiatalnak is érezném magam hozzá és csomó más tervem van pl. szeretnék még tanulni.

Másrészt pedig szerintem ez egy olyan dolog, amit nem illik állandóan felhozni és ezt ecsetelni, hogy xy-nak van-e valakije vagy sem. Tök érdekes, hogy még sosem hallottam olyat, hogy pl. az elvált szülőt kérdezgetik, hogy van-e valakije vagy az egyedülálló nagynénit stb., mert felnőttek esetében egyértelmű, hogy az illetlenség és nem kotorászunk mások életében. Ugyanakkor valahogy az teljesen normálisnak számít, hogy a gyereket (aki hiába felnőtt, a családon belül ő a gyerek) meg lehet ezzel csesztetni... Szerintem ez undorító. Jó a kapcsolatom a szüleimmel, sokszor beszélünk, haza is szoktam menni hétvégente és csomó mindent elmesélek nekik, hogy mi történt az egyetemen, barátokkal, együtt vagyok valakivel stb., de nem számolok be minden apróságról csak arról, ami érdekes, vicces, fontos és tudom, hogy ő is kíváncsi rá. Az én szüleim szerencsére nem is kotnyeles fajták, szóval nem kezdenek el faggatni stb., és egyáltalán nem kíváncsiak minden egyes részletre. Annak örülnek és nyilván érdekli őket, ha elmesélem, hogy van valakim, de szerintem, ha mindig elkezdeném mesélni nekik, hogy kivel randiztam, mit csináltunk, csalódtam, nem csalódtam stb., akkor rögtön szólnának is, hogy őket ezek nem érdeklik, az én dolgom, nekem kell tudni és nekik csak az a fontos, hogy boldog legyek.

Mondjuk én fiú vagyok és 20 éves, tőlem is ezt kérdezik legalább heti rendszerességgel már én is unom, lehet hogy csúnya de én azt mondom nekik hogy hetente váltogatom őket ezért minek is mutassam be nekik?

Ezek után abba szokták hagyni, nyilván azért mondják ezt neked mert azt szeretnék hogy boldog légy,és legyen valaki melletted akire bármikor számíthatsz.