Miért kell a MI esküvőnkből ekkora ügyet csinálni? Mit csináljak, mondjak le az "álomesküvőről" a rokonok miatt?

"Az dirigál, aki fizet?" Nem is értem, mit gondol az, hogy ha ő pénzeli az esküvőt, akkor jogot formál arra, hogy megmondja, mi-hogy legyen? Most azért fizetem a gyerek esküvőjét, hogy segítsek, vagy azért, hogy én mondjam meg, hogy mi legyen a menü és kit kell meghívni? Borzalmas emberek vannak!

Azt én honnan a bánatból tudjam, ki milyen indíttatásból akar a gyerekének "segíteni", de ha ő fizeti, akkor megmondhatja, ki legyen ott és milyen legyen, ez ennyire egyszerű, itt most pusztán tényekről van szó, nem pedig a dolog erkölcsi oldaláról.

Persze, egyértelmű, ezt mondom én is, de ugyanakkor ott a másik oldal, hogy azért mégis csak a gyereke esküvője, az ő napja és szeretne rá szép emlékként emlékezni, nem ennyire egyszerű ez, hogy fekete vagy fehér.

Ha a szülők fizetik sincs beleszólásuk. Akkor inkább ne fizessék.

Ti esküvőtök, ti döntésetek. Pont. Anyukádnak semmi beleszolasa nincs, később még fogjátok bánni, rólatok szól, nem róla, meg a rokonokról. Nővéremnek igazi falusi nagy felhajtásos lagzija volt, amit láttam hogy nem élvez mert annyira sokat kellett szervezkedni, esküvő közben is mindenre figyelni hogy minden rendben menjen, hogy én úgy láttam már nem is róluk, az ifjú partról szól, hanem a rokonokról. Na akkor eldontottem hogy nekem biztos nem lesz ilyen esküvőm. Élvezni szeretném, nem munkaként megélni. Párom is elhatarolodott a nagy lagzi esküvőtől és a templomi szertartastól is (hál istennek, mert templomit aztán biztos hogy nem akartam semmi áron, nem vagyok hívő.) Mikor megkerte a kezemet és aztán elkezdtuk mesélni szüleimnek hogy milyen esküvőt is szeretnénk, és előre kijeletneztem hogy nagy lagzisat biztos hogy nem, hát persze megkaptam hogy gondolja át, egy életen át bánni fogom, a templomit is csináljuk inkább nem baj hogy nem vagyunk hívők azt is bánni fogjuk és a társai. Ott hamar pontot tettünk a férjemmel a végére, hogy azt a napot élvezni szeretnénk, és nem egy templomban feszengeni amit nem élvezünk és csak nyűg az egész, csak hogy a megfelelő szerepet eljatszuk mert hát így szokás. Sőt, rokonokat sem hívtunk meg pont ugyanezért mint amiért te sem akarod, nagy a rokonság, és a 90%-ával nem is tartjuk a kapcsolatot, keresztapámat meg sem ismernem ha szembe jönne velem az utcán. Szóval mi tényleg szűk körű esküvőt tartottunk, csak szülők, és a testvéreim (párom egyke), plusz a testvéreim partjai és gyerekei. Egyetlen egy plusz kívülálló fő volt még a legjobb barátnőm és neki a párja. Ennyi. Csak házasságot teremben volt az eskutetel, majd étteremben "lakoma". Mai napig nem bánom se én se párom hogy nem csapatunk nagy felhajtást. Legalább úgy zajlott minden ahogy én azt már régen megalmodtam. És tökéletes nap volt a számomra. Ne hagyd hogy bele szóljanak. Azt fogod majd te egy életen át bánni.

Ki akar egy olyan esküvőre emlékezni, ami nem nektek, hanem másoknak felel meg?