Tapintatlanság erről beszélni?

A szomszédunkban egy bácsi él egyedül 63 éves.

Két gyereke volt, egy fia és egy lánya akik 1999 nyarán ugyan abban az autóbalesetben meghaltak.

A fia 20 évesen a lánya 17 évesen.

A felesége többször is megpróbált öngyilkos lenni, pszichiátriára került, teljesen idegroncs lett, pár éve halt meg egy szanatóriumban ahol a baleset óta szinte sosem engedték ki.(nagyon ritkán 1-1 napra hazajött, de nem lehetett ráismerni)

Pedig egy jómódú család voltak, a bácsi gépészmérnök, felesége gyógyszerész volt.

A szüleim mindig is jóba voltak velük, én kisgyerek voltam amikor a gyerekeik meghaltak, nem is nagyon emlékszem rájuk csak képeken láttam őket.

A bácsit mindig áthívjuk magunkhoz ha van valami ünnepség, szenteste is átszokott jönni ebédelni, jóba vagyunk vele.

Az utóbbi években a pohár fenekére szokott nézni, mondhatni 2-3 éve alkoholista, de nem az az agresszív,buta tulok.Egy nagyon szórakoztató, és ittasan is intelligens kisöregként tudnám bemutatni.

A hétvégén csak úgy átjött hozzánk, és szóba jöttek a gyerekei, kérdezgettem,hogy emlékszik e az utolsó közös napjukra, hogy mit mondott nekik utoljára stb...teljesen normálisan válaszolt, emlékszik arra, ahogy az autó kifordult az utcából, és hogy soha többé nem látta őket, azt nem tudja mik voltak az utolsó szavai, de csak pár várossal odébb mentek a gyerekei amikor a tragédia történt.

Kérdezgettem,hogy milyenek voltak a gyerekei, miket szerettek csinálni, milyen volt a személyiségük.Ő mindenre flottul válaszolt.

A végére mondott olyanokat,hogy sajnálja,hogy gyáva és sosem mert öngyilkos lenni, de hisz benne,hogy egyszer újra találkoznak.

Erre mondtam neki,hogy szerintem meg pont,hogy egy erős, és bátor ember,hogy így is tudta folytatni az életét.

Megköszönte, és témát váltottunk.

Majd amikor elment akkor anyukám szinte letámadott,hogy milyen bunkó voltam, hogy hogy kérdezgethettem ilyeneket, ha beszélni akart volna erről akkor már rég beszélt volna.Most pedig csak azért válaszolgatott mert nem akart bunkó lenni velem, de hogy illetlenség ilyenekről kérdezősködni.

Erre nem gondoltam, de valahogy nem érzem azt,hogy igaza lenne.Mint írtam, a bácsi bő szavú volt, sokat beszélt a gyerekeiről.Ha én nem akartam volna erről beszélni akkor a helyében maximum egy szavas válaszokat adok.

Ezen kívül szomorúnak tartom,hogy gyáva embernek tartotta magát amiért nem mert öngyilkos lenni, és örülök,hogy elmondhattam neki, hogy én pont emiatt tartom erős és bátor embernek.Ha érezte,hogy mennyire őszintén gondolom, akkor biztosan jól esett neki.