Úgy érzem megfojt. Hogyan kerekedjek felül az érzésen?

Külföldön élek, viszonylag ritkán látogatok haza. Anyukámmal nagyon jó a kapcsolatunk, gyakran beszélünk telefonon, Skype egy-két hetente, stb. Közel állunk egymáshoz, nincsenek titkaink.

Csak ketten vagyunk egymásnak, ezért is vagyok rosszul, hogy ilyen érzéseim vannak. Amikor hazalátogatok, akkor nálunk vagyok a régi szobámban. Ha a városban lófrálunk, programunk van vagy beülünk valahova nincs semmi gond, de otthon úgy érzem megfojt a közelsége. 10 percenként áthív, hogy megmutassa éppen mit csinál vagy mit vett, rendszeresen bejön a szobámba és csak nézi, hogy mit csinálok éppen a gépemen, ha fürdök, állandóan a fürdőszoba körül van, ha öltözök a szobámban bejön, stb. Nincs takargatni valóm, de magánszférára vágyom, főleg, hogy évek óta külön élek. Ilyenkor lefáraszt az állandó közelsége.

Pofám nincs neki ezt elmondani, mert egyrészt nem akarok így érezni, másrészt a lelkét is kiteszi, amikor hazajövök, közben meg magamban fortyogok, hogy de hagyjon magamra egy kicsit. Ráadásul tényleg ritkán látjuk egymást...

Mit tegyek?