Milyen tanácsot adnál a gyerekednek (tanulás)?
Előre leszögezem, hogy nem akarom irányítani a lányomat és nem akarom neki megparancsolni, hogy mit csináljon! Szimplán csak arról van szó, hogy bizonytalan és emiatt hozzám fordul tanácsért és segítségért. Ezt csak azért írom le, mert nem akarok gyalázkodó válaszokat olvasni, amiben engem köpködnek, hogy milyen hatalommániás, uralkodó stb., szemét szülő vagyok, aki a tulajdonának tekinti a gyereket, mert egyáltalán nem erről van szó!
A lányom alapvetően értelmes és szorgalmas, mindig kitűnő tanuló volt, az érettségije is ötös lett mindenből és nyelvvizsgát is szerzett. Elkezdett egy egyetemet, de nem tetszett neki és emiatt ott is hagyta. Ezt mi támogattuk, mert mi is jobb ötletnek tartottuk ezt a megoldást, mint azt, hogy kényszerből végigszenvedjen három évet teljesen feleslegesen. Utána kiválasztott egy másik szakot, amit idén kezdett el, de azt mondta, hogy egyelőre nagyon nem szereti... Azt mondta, hogy nagyon elvont dolgokat tanítanak, amikkel ő nem tud azonosulni. Nem érzi magáénak a szakot. Úgy érzi, hogy a többiekhez képest eléggé le is van maradva, nem érzi elégnek a tudását. Valamint a közösség sem szimpatikus neki, állítása szerint a többség eléggé sznob, lenéző és kirekesztő. Szóval eddig semmit nem talált, ami tetszik neki és nekem egy olyan érzésem van, hogy a csalódás következtében még a szak és a terület iránti érdeklődése is jócskán megcsappant. Azt mondta, hogy gondolkozik a váltáson, hogy megcsinálja ezt a félévet és jelentkezik egy másik szakra, de ettől tart, mert ez már a második szak lenne, amit félbehagy. Emiatt kért tőlem tanácsot, de szégyen szemre én sem tudok okosabb dolgot mondani... ugyanezt gondolom. Semmi értelme nincsen tanulni valamit, csak azért, mert ez a szokás vagy, "ha valamit elkezdtél, akkor fejezd is be" stb., ha van más választási lehetősége is az embernek, ami jobban érdekli. Ugyanakkor tényleg van az a tény is, hogy ez már a második szakja és azért előbb-utóbb kellene találni egyet, amit már be is fejez és lediplomázik.
Szülők, ti mit gondoltok erről?
válasza:Szerintem most vagy csinálja végig a tanévet, mert most az elején még lehet, hogy csak szokatlan a terület neki, vagy most hagyja ott, ezt az évet töltse mással.
Ha a mostani szak elvileg érdekli, csak a kezdeti nehézségek miatt túl bizonytalan, akkor érdemes lenne átgondolni, hogy passziváltatja magát és keres olyan praktikumot, ami ezzel foglalkozik. Akkor ugyanis a gyakorlatban tudja kitapasztalni, hogy van-e értelme folytatni.
Ha rájön, hogy ez nem az ö területe, akkor mindenképpen elöször kellene megkeresnie a megfelelö szakmát, és csak utána kezdeni bele egy újabb - és remélhetöleg utolsó egyetemi szakba.
Nem írtad, melyik szakokoról van szó, ha nem nagyon gond számotokra, akkor jó lenne ezt is tudni, mert sok mindenre lehetne ebböl következtetni.
Arra "kényszeríteni", hogy egy nem hozzá illö szakot elvégezzen, értelmetlen dolog, de túl sokszor váltani sem jó.
válasza: válasza:Az egyetem, főiskola nem arről szól hogy mennyire tudsz összehaverkodni egy-egy képzésen másokkal. Ez csak egy idióta kifogás, értelmesebb is lehetne.
Hagyja ott ha úgy jónak látja, de jó lenne már nem csak egyik szakról a másikra csapongani.
válasza:Nem akarom bántani a lányod, de egy éve volt megismerni a szakot... Ismert a teljes tanmenet, az összes óra, tamatika stb. Minden elérhető a neten. Volt ideje belenézni, mit is takar az új választott szak... Ezek után ilyen kifogást nem fogadnék el. Járja végig legalább a félévet, két hét alatt ne adja fel.
Sajnos csoporttársakat meg nem választ az ember.... És az egyetem már tényleg nem erről szól..
Ha nagyon nem bírja tovább első szemeszter után menjen dolgozni és járjon levelző szakra. Lehet nem való neki a nappali.. Kevesebbet kell bejárni,nincs olyan érzése hogy feleslegesen ül ott az unalmas órákon egész nap, csop. társakkal is kevesebb a kapcsolat.
válasza:Köszönöm!
1-2: Eddig valóban a tanulással foglalkozott, mert számára is az volt az elsődleges és mi sem szorgalmaztuk, hogy dolgozzon, mert a tanulást mi is fontosabbnak tartottuk. Szerencsére lehetősége is volt rá, hogy csak arra koncentráljon. Viszont már korábban is dolgozott diákmunkán (a nyári szünetben és a két egyetem közötti időszakban is), mert unatkozott és úgy gondolta, hogy ez egy jó elfoglaltság lenne vagy barátokkal együtt ment és akkor az úgy még jó szórakozás is volt. Vidéki kisvárosban élünk, ahol max. mezőgazdasági munkákra tudott jelentkezni (pl. címerezés, gyümölcs szedés) vagy az önkormányzathoz, akik a kiküldték őket a közmunkásokkal együtt padokat festeni, gazolni, kapálni stb., illetve egy ideig eladóként is dolgozott egy boltban. Ez is munka és tényleg legalább hasznosan töltötte az idejét, de a pályaválasztásban nem sokat segített....
A szakmákkal az a probléma (és most ezzel tényleg nem szeretnék megbántani senkit sem), hogy azoknak a többsége pedig túl alacsony színvonalat képvisel... Volt néhány osztálytársa, akik inkább szakmát szerettek volna tanulni az érettségi után, de egytől egyig otthagyták és jelentkeztek egyetemre. Én pedagógus vagyok és egy-két kollégától is hallok rémtörténeteket. Sajnos a környéken inkább "gyűjtőiskolaként" funkcionálnak ezek a szakképzések, mindenkit felvesznek és nem a legértelmesebb diákok jelentkeznek oda. A diákok lusták, buták és gyakoriak a rendőrségi ügyek (pl. drog, verekedés) is. Sajnos a képzések színvonala és az oktatók hozzáállása is ehhez igazodik. Tudom, hogy a lányom már felnőtt és nincsen beleszólásom a dolgaiba, de egy ilyen közegbe pl. nem szívesen "engedném" el, de egyébként szerintem ő sem vágyna erre.
3: Nyilván nem erről szól elsődlegesen, nem is ez a fő problémája vele. Szimplán csak ez is rosszul esett neki és nagy csalódást okozott számára, hogy amíg ő próbált mindenkivel nyitottan és barátságosan viselkedni, addig mások ebben nem voltak partnerek. Ő egy nagyon elfogadó, nyitott, érdeklődő személyiség, emiatt nem érzi jól magát egy előítéletes, kirekesztő, rideg közegben. Eddig nem ilyen emberek vették körül, nem ezt szokta meg és most nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Én pl. felnőttként sem érzem jól magam egy olyan munkahelyen, ahol hasonló morál uralkodik, egy fiatalnak szerintem pedig ez még inkább kérdéses pont.
4: Elhiheted, hogy mindennek utánanézett, amire lehetősége volt. Állandóan a felvi.hu-t és a különböző egyetemek oldalait bújta, végigolvasta a szakleírásokat, a tanterveket, volt nyílt napokon, tájékoztatókon, Educatio kiállításon és még egyetemistákkal is felvette a kapcsolatot, hogy utánakérdezzen néhány dolognak. Nyilván nagyjából tudta, hogy mire jelentkezik és nem is véletlenül, hasra csapás alapján választotta ki ezt a szakot, hanem azért döntött emellett, mert ez tűnt számára a legérdekesebbnek, legszimpatikusabbnak. Viszont még így is érték meglepetések. Például a tanterven is változtattak és azért az sem mindegy, hogy ki, hogyan, milyen módszerekkel tartja az órákat. Valamint a legfontosabb az az, hogy amiket olvasott vagy hallott, azok mind mások tapasztalatain alapulnak és azért elég nagy eltérések lehetnek két ember véleménye között. Ahogyan két-három hét egyetemi élet után nem lehet átfogó véleményt alkotni egy képzésről, úgy néhány tájékoztató és tanterv elolvasása sem nyújt elég betekintést ahhoz, hogy valaki 100%-os biztonsággal tudjon dönteni. Én legalábbis ezt gondolom, annak idején én sem egészen azt kaptam, mint amire számítottam.
válasza:Én sem igazán értem, hogy mi a problémája a lányodnak. Senki nem lát bele előre, hogy ott ülve az órán pontosan milyen lesz az oktatás, és a tananyag. Egyértelmű, hogy sok olyan van, amire a legnagyobb nyugalommal rá lehetne mondani, hogy a világ legfeleslegesebb dolga ott megtanulni. A szakmának pedig utána lehet nézni, nem tudom mik lehetnek azok, amik ekkora zsákbamacskák?
Hogy sznob a többség...? Ééééééés? Mi 200-an kezdtünk egy szakon, szép is lett volna, ha az lett volna az egyik legfőbb problémám, hogy a közösség nem tetszik. Ne legyen tök egyedül az ember, de 20 éves kor felett már nem azzal kéne foglalkozni, hogy 50-ből 40 nem szimpi, és eddig érdekelt az építészet, de ezért most már mégsem annyira... Pfff...
Oké, egyszer váltson szakot, ha belenyúlt olyanba ami nagyon nem tetszik, de az az érzésem, hogy ilyen hozzáállással még további 5-be is bele fog kezdeni, és mindben talál majd kifogást.
Egyébként ha már így alakult azt mondanám neki, hogy oké, nincs harag, de úgy keressen harmadik szakot, hogy az lesz az utolsó. Ha elvégzi elvégzi, ha nem, akkor onnantól kezdjen el dolgozni, utána ha rájön mit akar, akkor más is végzett már el munka mellett egyetemet, több lébecolás nincs.
válasza: válasza:A szakma, amire egy egyetemi szak képesít, a tanterv, és a tényleges munka, amit a diploma után végezni lehet az adott képesítéssel, legtöbbször három teljesen különböző dolog. El tudom képzelni, hogy pl. pedagógusi szak esetén ez a jelenség kevésbé volt kifejezett, én pl. orvosként végeztem, és tele volt a tanterv olyan dolgokkal (pl. az aktin filamentumok polimerizációs-depolimerizációs egyensúlya a citoszkeletonban és hasonlók), amikkel most aneszt-intenzívesként abszolút semmi dolgom nincsen.
A lényeg: az ember azért megy egyetemre, hogy az élete diplomaszerzés utáni részében a kapott szakmával foglalkozzon. A felsőoktatás alapvetően nem szórakozóhely, és nem is szocializációs platform. Nagyon szerencsés, ha az ember jól érzi magát benne, de az elsődleges szempont nem ez. A kérdés, amit a leányzónak fel kell tennie magában: milyen munkából szeretne megélni, és ehhez milyen képesítésre van szükség? Az ehhez vezető utat pedig végig kell küzdeni, akkor is, ha nem jó fej a közösség, és nemcsak olyan anyag van a tantervben, amire később szükség lesz és/vagy érdekes. Egyetemre az ember 3-5-6 évig jár, utána vége. A diploma utáni aktív életszakasz sokkal hosszabb.
válasza:Gyönyörű véleményed van a szakmunkás iskolákról!
Ács vagyok. 26 éve végeztem. Nem vagyok sem drogos, sem alkoholista és rendőrségi ügyem sem volt még. Ráadásul kétszer többet keresek, mint Te pedagógusként. Ha majd beázol, foltozd be a tetőt a diplomáddal.
Legközelebb pedig írd oda, ha gyalázod a szakmunkás iskolákat, hogy tisztelet a kivételnek.
A lányod pedig egy döntésképtelen, elkényesztett tipikus mai fiatal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!