Hogyan állítanátok le anyukátokat ilyen esetben, hogy ne legyen sértődés?

Nem értem, miért lett lepontozva az első, pedig van valami igaza. A helyzet a következő:

1) Ha te fizeted a lakást és min den egyéb költséged, akkor minden jogod megvan megszabni, ki és mikor látogathat a családból, pláne hogy mennyi időre. Ilyenkor szépen el lehet mondani, hogy: "anyu, szívesen látlak, de" aztán jön a lényegi rész, amikor is szépen elregéled, hogy tanulnod kell, dolgod van, satöbbi.

2) Ha nem te fizeted a lakást és minden egyéb költséged, hanem otthonról támogatnak, akkor nincs más választásod, mint lenyelni. Bár úgy érzed, a te lakásod és a te életed, akkor lesz az, ha a saját anyagi forrásaidból tartod fent és nem a szüledi keresetéből.

Én megköszönném az igyekezetét, de megmondanám neki, hogy nem szükséges, mert:

neked is (és gondolom neki is) sok erőfeszítésedbe került, hogy ide is eljuss, egyetemig, önállóságig és mindezt a túlzott ragaszkodásával akaratlanul is tönkreteheti

külföldről lévén szó: sokkal többet kell teljesíteni tanulásban, munkában, kevesebb a szabadidőd, úgysem tudsz minőségi időt együtt tölteni

mások ott a szokások, lazábbak a szülő-gyerek kapcsolatok, egyetemen még nem annyira a lakás berendezése számít, s a későbbi boldogulásod múlhat azon, ha bizonyos emberek téged nem tartanak elég önállónak, vagy lemaradsz arról, hogy a neked megfelelő emberekkel lépj kapcsolatba

ettől még tiszteletben tartod, megfontolod a tanácsait és vigyázol is magadra, felnőtt vagy.

Tartanám vele a kapcsolatot igény szerint intenzívebben, de nem személyesen, és ráirányítanám, hogy ezt értékelje.

Egy hétig maradna? Miért, ő nem dolgozik?

Elég egyértelmű a helyzet: nem dolgozik, unatkozik amióta eljöttél otthonról, ezért ragad rád, mint a kullancs.

Nem ismerjük családi körülményeiteket, de szerintem a legelső, hogy küldje el a család őt dolgozni. Akkor emberek között lesz, ill. nem lesz se ideje, se kedve folyton a nyakadra mászkálni.