Vannak olyanok akiknek régen jó volt a kapcsolutok a szüleikkel, de később valami miatt megromlott és már nem tartjátok a kapcsolatot? Mi volt az oka? Mikor történt?

Apám lelkileg terrorizált, fizikailag bántalmazott engem is, anyámat is. Örültem hogy a húgom megmenekül előle igazából csak őt tartotta valamire. Nem szerette, de egy kicsit több volt egy adag szarkupacnál. 10 éve nem láttam, nem hallottam róla. Nem hiányzik. Örülök hogy anyám az első alkalomnál elvált.

(Utána a láthatásokon próbált tönretenni lelkileg - sikeresen. Végül nagyon megvert ezért megvonták a láthatást és távolságtartásit kapott)

Mindkét nagyszülőmmel, anyámmal, húgommal változatlanul jó maradt a kapcsolatom.

24n

Apám minden nap játszott velünk, vagy kirándulni mentünk, beszélgettünk miért van rossz kedve, terveztünk minden félét. Anyámnak segítettünk mindenben a háztartásban, szeretett mesélni a munkájáról, mert sokat alkotott, nekünk jól esett, hogy mi is büszkék lehetünk rá. Nagyon értelmes volt, lehetett vele beszélni nagyon széles körben bármiről. Kemiától, modern fizikán át, fotózás, művészet, színház, (zenét nem szerette), filmek, technikai eszközök.

Ez addig ment jól amíg 1) volt pénzünk. 2) apám nem kezdte több nővel megcsalni anyámat.

4. általánosba jártam, amikor ezekre fény derült. Onnan minden nap pofon, kiabálás, vér, rettegés. Volt, hogy inkább az utcán aludtam, de haza menni nem mertem. Ez a hangulat az után is ment, amíg apám elköltözött, mert néha éjszaka vissza-vissza jött verő legényekkel a válla mögött. Megüzenet: elveszi a tetőt a fejünk fölül.

Úgyhogy neki álltam dolgozni, hogy megéljek, ha ezek kicsinálják egymást.

Apám anyám ellen hangolt minden egyes pillanatban, amikor láttuk. És fordítva is előfordult 2 naponta hasonló.

Aztán kellett a pénz az egyetemre. Abba már nem szálltak bele. Csak az elején kB 20-20 ezret,takarót, 2 tál levest. Elkezdtem az önállósodást.

A vallásnak 21 év után lett vége. 30 millióba került a jogi költség 2007ben.

Én 3t évesen tudtam összehozni 9 milliót a fizumból és másik 30at vettem fel hitelre.

Ha az ősök nem perpatvarkodnak, már lenne házam és gyerekem. 10 éve akarunk gyereket, de amíg nem volt stabilabb kilátásunk, nem vágtunk bele. 2 éve van jobb helyzetünk.

Mivel a szülők mai napig csak arról tudnak beszélni, hogy a másik mekkora getszi, ezért nincs értelme a kapcsolat tartásnak.

Mindenesetre okoztak néhány extra élményt. Nem mindenkinek adatik meg, hogy az utcán aludjon és ne lopják el az iskola táskáják tele könyvekkel. :)

Nálunk a nagynéném* (anyu nővére) szabályszerűen rátelepedett a bátyámra, és sikerült anyu ellen fordítania. (Ő addig jó, amíg a gyerekére kell vigyázni vagy ügyeket intézni, azután magas ívben tesz rá.) A kapcsolatot is inkább a felesége tartja, mert bátyuskának nehezére esik még a telefonon való visszahívás is. (Egyébként folyton azon lóg.)

Anyut a családi bulikra - ahol a nagynéném az egyik hangadó - rendszeresen "elfelejtik" meghívni, pedig a család 95%-ával jóban van. Ciki, amikor a többiek kérdezik, hogy miért nem megy, neki pedig azt kell válaszolnia, hogy azért, mert a bátyám arra sem vette a fáradságot, hogy felemelje a telefont. (Az ő házánál vannak ezek az összejövetelek.)

* Kis jellemrajz a nagynénémről: Nyugatra ment férjhez, mert itthon az egyetem elvégzése után büdös volt neki a munka. (Egy évig tanított egy gimnáziumban, de az idő 3/4-edét betegszabadságon töltötte.) Kint fogott magának egy férjet, ma is az ő nyugdíjából él. A fiát 18 évesen magára hagyta, és visszaköltözött Mo-ra. Azóta fő hobbija az orvoshoz járás és a panaszkodás, na meg a piálás a családi összejöveteleken. Minden ember addig érdekli, amíg hasznot tud húzni belőle, utána magas ívben ... rájuk.

velem pl apám nem beszélt kb 2 évig, mikor kiderült h nem menye lesz hanem veje, de aztán lassan elkezdett oldóüdni a dolog, és ma már egész jól kijönnek a barátommal is.

sztem azért idővel enyhül minden, persze ha csak nem valami őrült nagy kárt okoz egyik a másiknak (nem anyagiakra gondolok)

Apám világ életében alkoholista volt, így egyértelmű volt, hogy miután megszabadultunk tőle, felé sem nézek. Ennek lassan 20 éve. Folyamatosan vert és terrorizált minket. Nem tudom mi van vele.

Anyámmal tizenéve nem tartom a kapcsolatot, átvert, ellopott tőlem nem kevés pénzt (annak ellenére, hogy mindig adtam neki, hiszen dolgozni sosem szeretett). Megpróbált éket verni közém és a feleségem közé pusztán azért, mert azt akarta, hogy visszaköltözzek hozzá és tartsam el.

Az én tesóm egy 50 éves óvodás. Berágott, mert a születésnapján - hét közben - anyu nem köszöntötte fel. (Valójában többszöri próbálkozásra sem vette fel a telefont.) Anyu még aznap küldött neki sms-t, hogy isten éltesse, stb., hétvégén elmegy hozzájuk ünnepelni. Ehhez képest, amikor odaért, "kicsifiú" a kanapén döglött, gondolom, a szokásos másnaposságát heverte ki. Nekiesett anyunak, hogy nem hívta, a híváselőzmények megmutatására csak annyit reagált, hogy az biztosan nem az ő száma, de érdekes módon az sms ugyanarra a számra megérkezett...

Na ezek után már anyu is tiszta ideg lett, és otthagyta, mint eb a Szaharát. Még szerencse, hogy a tortát, amit sütött nem vitte magával (bár a képébe lehetett volna vágni), csak a piát, ami, gondolom, hamar lecsúszott.