Szerintem anyukámat nem igazán érdeklem. Mit tegyek?

Semmit, keress barátokat, meg csajt magadnak, őket majd jobban érdekli, mi van veled.

Külföldön élő lány más tészta, nem látja minden nap, meg jobban is aggódik miatta, téged úgy is lát, látja nincs nagy bajod, ennyi.

Én általános iskola után messze mentem kollégiumba, ahonnan kötelező volt hazajárni hétvégén. Nyáron is pár napot leszámitva messze voltam otthonról.

Anyámat nem érdekelte (csak miután megmondtan h nem tanulok tovább, és elesik egy csomó penztől)

Nem nyavajgok, ennél 1000x rosszabbak vannak.

Mit tegyél? Dolgozz ki konkrét terveket, hogy hogyan tudsz elköltözni albérletbe ( én 1 évvel voltam nálad idősebb amikor elköltöztem).

Nem azt mondom, hogy lépj le, de anyád egyáltalán nem vesz téged komolyan. Szóval jelentsd be neki, hogy el akarsz költözni, és egyből máshogy áll hozzád.

De amúgy már 17 vagy, nem vagy az anyuci pici fia, te nem így érzed?

Nem akarsz tisztes távolsagba Kerülni a szülőktől? Nincs ez még meg benned? féltékeny vagy a tesodra mert anyu sokkal többet babusgatja mint téged? Szerintem itt nem anyád gondolkodásával van a gond, hanem a tiéddel .

Bocsánat én nem leosztani akarlak, de 10 évvel idősebb vagyok nálad és ez nekem viccesnek tűnik, mert 17 évesen sem voltam ilyen.

Szakadj le anyukadtól érzelmileg, mert felnőtt ember leszel hamarosan, és ha anyadtól fogsz függni az nagy baj lesz.

Kedves Kérdező!

Az én apukám is kint dolgozott külföldön, amikor ennyi idős voltam - sőt, 12 voltam, amikor kiment.

Anyukám annyira nem törődött velem és a húgommal, hogy ivott.

Ha anyu rólam beszélt, apám "k-ja" voltam és ehhez hasonlók. (Na ezért most fennakadok a szűrőn, az biztos. :D )

A húgom, aki sose mondott ellent neki, ő volt a szent - ma külföldön él.

Tudom, mit érzel.

Fiú vagy, biztosan nagyon hasonlítasz édesapádra - és ő pedig el akarja felejteni. Mert fájdalmas távol lenni attól, akit szeretünk. Fájdalmas szembe nézni azzal, hogy valaki, aki fontos, eltaszít magától, már nem vagyunk neki fontosak. Ugyanazt a fájdalmat éled át anyukáddal, amit ő az apukáddal való kapcsolathiány miatt. Nem tudatosan és nem akarattal, de téged büntet azért, amit apukád tesz vele. Furcsa dolog az ember...

Hogy mit tegyél? Egy nőnek amikor ilyen lelki fájdalmai vannak, nem a szavak segítenek megérteni, mi történik. Néha csak öleld át úgy, ahogy a szívedből jön, addig, amíg úgy érzed, kell és a végén nyomj egy puszit az arcára, hogy "szeretlek, anya". Vagyis hát szóval, ahogy ez neked jön. Aztán mész tovább a dolgodra. Ne törődj azzal, hogy mit mond és hogy meghallgat-e. Éld meg azt, ami neked hiányzik és meg tudod tenni - rá fog jönni, hogy te nem fogod elhagyni őt úgy, mint apukád. És nem fogja védeni magát attól, hogy szeressen téged és te is fájdalmat okozz neki, ha elmész...

És kezdj el barátokat is keresni. Nem muszáj csajozni, ha nem akarsz, de legyenek barátaid. 2-3 olyan igazi barát. Azért már lassan felnőtt leszel, el is kell majd szakadni anyukádtól. Tanulj meg kapcsolatot teremteni emberekkel.