Hogy lehet kezelni egy ilyen embert, vagy legalábbis hogy érjem el, hogy ne idegesítsem fel magam legalább?

Sziasztok!

Előre bocsátom, talán hosszú lesz, és ez nem egy újabb "hisztis tini" siráma.

28 éves vagyok, jelenleg amolyan félig-meddig egy háztartásban anyámmal, tekintve, hogy én főzök, ő meg jön enni, mert "nincs ideje" másra. Korábban sem volt mintaszülő, tekintve, hogy anno a válásakor lepasszolt a nagyszüleimnek, mondván, hogy neki nem kellek, ha apám lelép. Gyerekkoromban annyit foglalkozott velem, hogy érzelmi terrorban tudjon tartani, aztán ment a saját dolgára. Ma ott tartunk, hogy mindenből hisztit csinál, egy csöpögő csapból, egy neki nem ízlő ebédből. Ilyenkor övön aluli sértéseket vág az ember fejéhez és ha visszaszólsz, veri az öklével a falat, padlót, vagy saját magát.. Vagy közli, hogy majd megver az isten, mert vele mindenki igazságtalan, pedig ő csak jót akart. Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy mindenkit irányítani akar, ő a tökéletes ember, mások hülyék. Ha közlöm, hogy menjen akkor szépen haza, főzzön magára, és a saját lakásában dirigáljon, meg rendezkedjen, egyszerűen leül és közli, hogy nem köteles elmenni. Most már ott tartunk, hogy minden nap megaláz, ha bármit mondok, az hazugság. Ha csak én érezném így, elgondolkodnék, na de hogy egy 50-es évei végén járó nőnek 20 éve sem kapcsolata, sem barátai, sem szerinte normális kollégája nincs, mert őt midenki írígyli...

Hogy lehet ezt kezelni? Vagy ignorálni? 24 éve ebben élek. A nagyszüleimet idegileg kicsinálta. Ők nem állnak mellém, mert nekik gyerekük. Én meg tiszteljem? De hát mit? Nem aza teljesítmény, hogy kipottyantunk egy gyereket, hanem hogy felneveljük, de erre ő képtelen volt.

Kérlek adjatok tanácsot!