Mi lehet ennek a viselkedésnek az oka?

Elgondolkoztam a családi kapcsolatomon és egyszerűen én nem értem, hogy miért lehet ez így tőletek szeretnék segítséget kérni...

A bátyám jelenleg 18 éves és neki jelenleg van egy barátnője, aki 17 éves (az első szerelme).

Már pár hónapja együtt vannak és tegnap volt a barátnőjének a szalagavatója ahol táncoltak.

Utólag otthon beszélgettünk a történtekről és anya meghatódott és mondta is hogy milyen szép pár.

Én 14 évesen összejöttem egy 24 évessel (igen, utólag rájöttem, hogy ostobaság volt az egész...)

Aztán hamar szakítottam vele.

Ezután idén nyári szünetben volt egy barátom aki 21 éves.

A családom pedig állandóan csúfolta, mivel vékony volt (a fiú bármennyit evett egyszerűen nem tudott hízni), de mindig megkaptam hogy jaj milyen pasim van, stb...

A bátyám már nyár eleje óta elkezdte az autós iskolát és egyszer meg is bukott és a szüleim mindig támogatják és most is támogatják annak ellenére, hogy megbukott a vizsgán.

Sajnos én arra nem emlékszem, hogy utoljára engem mikor támogattak valamiben.

Régebben tény is való sokkal másabb voltam.

Sokkal zárkózottabb voltam.

Aztán idővel kaptam segítséget egy olyan felnőtt embertől, aki nagyon jól kijön a családjával.

Két éven keresztül agyaltunk, megbeszéltük a dolgokat, változtam, kezdeményeztem, segítettem, törődtem magammal is és másokkal is és még elég sok mindennel próbálkoztunk többféle módon, de sajnos semmi sem változott.

A családom ugyan úgy viselkedik velem mint eddig.

Én már azt gondolom, hogyha bármit is teszek az egyoldalú és csak én akarom, hogy változzon a családi kapcsolatunk, erről pont beszéltem azzal az emberrel aki segít nekem, de még mindig próbál ötleteket adni, hogy hogyan lehetne jobb a kapcsolatom velük, viszont én már ezt nem szeretném.

Belegondoltam abba is, hogy most elvagyok nélkülük, aztán majd sok-sok év múlva rájövök hogy hiányoznak mikor már késő lesz.

Viszont jelenleg azt érzem, hogy visszahúznak a céljaimtól és egy olyan embernek látnak aki életképtelen.

Sajnos ezeket hozzá is vágták a fejemhez (és még kaptam pár dolgot, amit inkább most nem szeretnék felsorolni..)

Igen, tudom hogy vannak olyan családok ahhol sokkal rosszabb a helyzet és azt is tudom, hogy vannak olyan családok ahhol nagyon jól kijönnek egymással.

Akiket tudtam körbe kérdeztem, hogy kinek milyen a viszonya a családjával, illetve megkérdeztem hogy mit hogyan csinál.

Én tudom azt, hogy nem vagyok életképtelen, de ilyen hozzáállással nekik nem szeretném megmutatni a z oldalamat, hiszen nem is hisznek bennem (vagyis én egyáltalán nem látom ennek jelét.)

A bátyámat azért hoztam fel, mert én úgy érzem különbséget tesznek közöttünk.

Mondjuk ő fiú, meg már 18 éves és másképp kezelik őt mint engem, mivel lány vagyok, de ettől függetlenül sem látom, hogy támogatnának valamiben.

Remélem a leírtak alapján azért tudtok valahogyan válaszolni erre a kérdésre.

Meg kíváncsi vagyok ki mit gondol erről.

17/L