Unokamániás szülővel mit lehet kezdeni? (Mármint azzal a típussal, aki folyton nyaggat, hogy unokát szeretne. )
A barátnőmmel már 2 éve élünk együtt, anyám pedig azóta teljesen rá van kattanva az unoka-témára. Minden találkozásnál rákérdez, utalásokat tesz, ha bármilyen módon szóba jön bármiféle gyerek, akkor sejtelmesen mosolyog, stb. Külön-külön is fáraszt ezzel minket.
Megmondtuk neki világosan és egyértelműen (többször is) hogy nem lesz gyerek, de ő ezt egyszerűen nem is tudom, nem fogja fel valahogy, mindig legyint, hogy ó, hát ha most nem, akkor majd lesz pár éven belül. Ha erre mondjuk neki, hogy nem, se most, se később, akkor csak felveszi a "na persze, majd meglátjuk" típusú mindentudó mosolyt, kis szünet, majd kezdi újra.
Kértem/kértük már szépen, hogy hagyja már a témát.
Leültem már vele beszélgetni, normálisan de határozottan a témáról, próbáltam megérteni, hogy miért ennyire fontos ez neki (szerinte a gyerekvállalás a legalapvetőbb dolog az ember életében, nem akarta megérteni, hogy egyáltalán miért kérdezek ilyet, szerinte teljesen nyilvánvaló)
Veszekedtem már vele, és közöltem kerek perec, hogy nem az ő dolga, ne szóljon bele, ez a kettőnk döntése.
Most az utóbbi egy évben a "meg se halljuk" taktikával próbálkozunk, hátha megunja ha semmit nem reagálunk a kérdéseire, megjegyzéseire, de egyáltalán nem úgy tűnik, mintha kezdené unni.
Egyébként nem arról van szó, hogy szegény meg lenne fosztva a nagyanyai örömöktől, a nővéremnek van két kislánya, nem is laknak messze, rendszeresen találkoznak, vigyáz a gyerekekre.
Az se lehet probléma, hogy már idős, és nem tud mit kezdeni magával, mert 54 éves, aktív élettel.
Egyszerűen csak szerinte "az élet rendje" a gyerekvállalás, ami alól nem lehet kibújni.
Apám egyetért vele, csak ő csendesebb típus, magától nem kezdi el mondani, de ő is teljesen egyetért, "kell" nekünk a gyerek.
Jóban vannak a barátnőmmel, de félek, hogy hosszútávon esetleg őt kezdenék "hibáztatni" emiatt.
Milyen lehetőség van még? Nyilván minden kapcsolat megszakítása, de ezzel nem szívesen élnék.
Le lehet valahogy állítani?
Valahogy meg lehet vele, velük értetni, hogy nem mindenki számára a gyerekvállalás az egyetlen értelme a létezésnek?
Vagy ha nem is értik meg, azt el lehet érni, hogy ne nyaggassanak?
Én 27 éves vagyok, a barátnőm 26.
Hazudhatod azt, hogy steril vagy, ha semmi más nem válik be.
Vagy ha rövidebb távú megoldást akarsz, akkor mondhatod, hogy majd 30, 35 évesen akartok, akkor pár évig csak békén hagynak.
Jobbat nem tudok mondani, ha elmagyarázni nem lehet nekik, nem hallgatnak rád.
válasza:1-es
Azt tudja, hogy védekezünk, így a "steril vagyok" magyarázat nem annyira lenne hihető. :)
2-es
Van már unokája (2 is) és nem idős! De ezt írtam fentebb...
válasza:Mondom a szinteket.
1. Leülsz vele és kulturáltan elmagyarázod a helyzetet.
2. Nem hallod meg.
3. Kiversz egy balhét.
Ti most vagytok túl az első kettőn.
Átérzem amúgy, nekem anyósom ilyen. Idegen gyerekek képeit mutogatja, gyerekcuccokat vesz és tolja az arcunkba, folyamatosan vadidegen gyerekekről áradozik és keresztbefossa hogy mi már ezerszer elmagyaráztuk hogy nem, nem lesz semmiféle gyerek. Jön a bárgyú vigyorgással hogy jaaaaj majd meglátjátok hogy leeeesz! - Anyád. Megvallom hősiesen, ennél a pontnál igencsak viszket a tenyerem. Szerencsére évente 2-3 alkalommal találkozunk és ilyenkor sztoikus nyugalommal figyelmem kívül hagyjuk de ha többször kellene találkozni vele, én tuti akkora balhét vernék ki hogy csak na. Hagyja már az én méhemet békén! Mi köze neki ahhoz hogy mi, a saját közös életünkbe akarunk-e gyereket vagy nem? Alapból nem vagyok agresszív de az ilyen embert amikor már ezredszerre mondtam neki szépen és csak kezdi, lecsapnám.
válasza:legközelebb mond el nekik h vasektomiára mész két hét múlva...
nagyon lelkesen örülve mond el h végre mert már 4 hónapja vársz erre .
mert h drága a gyógyszer és a gumi is
és egy egyszerű végleges megoldás arra h ne legyen gyereketek
és hogy tuti legyen a dolog a barátnőd is pár hónap múlva elkötteti magát
mert hát még véletlen se csússzon be egy gyerek
válasza:Én nem találkoznék anyámmal egy ideig a helyedben.
Amíg vissza nem vesz ebből a nyomasztásból.
4-es
Mint írtam, már veszekedtem is vele. Semmi hatás.
5-ös
Nehezen hihető, mivel nincs még 3 gyerekünk, és 40 éves se vagyok. Meg annyira gazdag se, hogy külföldi magánklinikákra járjak ilyen műtétekre.
6-os
Lehet hogy csak ez segít, de ha lehet, én ezt elkerülném, alapjáraton jó a viszonyunk, ezzel az egy dologgal nyitja ki a bicskát a zsebemben újra és újra.
válasza:Mi ugyanígy voltunk 15 évig a szülőkkel... :D
Mindig azt mondtuk, majd ha ideje lesz, jön a gyerek.. (Nem akartunk mi sem). Majd 35 és 40 évesek voltunk mikor született a lányunk. Előtte való évben döntöttük el, hogy mégis akarunk.. 16 évnyi együttélés után. Sztem semmiről sem maradtunk le.
válasza:Mondd azt, hogy majd 35 felett akarsz, addig szálljon le a témáról.
Akkor meg majd közlöd, hogy próbálkoztok egy csomó ideje titokban, de sajnos túl lassúak a legények, neked nem lehet, mint kiderült. :D
válasza:#7
Akkor ajánlom a rákezdesz-itthagylak stratégiát. Ha telefonban rákezd, ráteszed és nem hívod egy ideig. Találkozáskor szintén, rákezdi, közlöd hogy ezt nincs kedved hallgatni, felállsz és elmész. Barátnőd szintén. Anyámat ezzel szoktattam le a hisztiről. Egy idő után felfogja, magában attól még duzzogni fog de hangot nem ad neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!