Miért olyan nehéz elfogadni egy előző házasságból született gyereket?

itt a probléma nem a gyerekkel van, hanem hogy a gyerekhez többnyire párosul egy rossz indulatú anyuka/apuka aki belepofátlankodik a magánéletetekbe mondván joga van hozzá, hisz mégis csak egy család apucival/anyucival, más szóval a gyerek örökre összeköt.

A gyereket még csak csak elfogadnám, de hogy oda jöjjön anyuci minden családi eseményre, mert mégiscsak ő a gyerek anyja hááát...

Alapvetően a gyerekeket sem szeretem, a rokon gyerekek kivételével (unokatesóm, unokaöcsém..), az előző házasságból született gyerek meg mégiscsak egy idegen gyerek aki az apával jár, vannak jogai, vagy ő szereti azt hinni hogy igaza van, vagy az apja kompenzálja túl.. Ugye ha egy random gyerek idegesít arrébb megyek, de a párom gyerekével illene értelmesen viselkedni akkor is ha nem szimpatikus.

Na erre mondom én azt, hogy egy fsz sincs aranyból, hogy megérje ezt a nyűgöt...

Azért rideg lenni egy gyerekkel, mert idegen.... Ez f@**ság. Sok anyuka szívesen megvendégeli a kisgyerekének a játszópajtását is holott ő is "idegen" gyerek. Persze gyakori eset az is amikor a férfi a felesége/barátnője előző házasságából született gyerekét nem tűri meg a közelében, de annál inkább gyakoribb az az eset a férfiaknál, hogy elfogadja, sőt a sajátjaként is bánik vele, viszont ez a nőknél kevésbé gyakori. Sőt, nagyon sok olyan eset van, amikor egy nő mindent megtesz azért, hogy a párja előző házasságából született gyerekét hanyagolja.

Az a helyzet, hogy amikor egy egészséges mentalitású embernek gyereke születik, akkor magától értődően a fontossági sorrendben a gyereke az elsők közt szerepel még akkor is, ha a gyermeke másik szülőjével már nem él együtt. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyereke élete értelme, hanem felelősséggel tartozik érte és ez még a szerelmi életénél is fontosabb kell lennie. Kire számíthat a gyerek, ha nem a szüleire? Ezt pedig a szülők új partnereinek igenis el kell fogadniuk. Sok nő azért nem hajlandó ezt elfogadni, mert azt veszi észre, hogy láthatatáskor a párja csak a gyerekkel foglalkozik. De álljon meg a menet: neki a párjával szinte minden nap van lehetősége minőségi időt eltöltenie, viszont a gyereknek az apjával csak kéthetente vagy jobb esetben hetente egyszer. Az igazság az, hogy a nőket nem az zavarja, hogy a gyerek "idegen" (pedig a kereszgyerek is lehet idegen vagy a legjobb barátnőjük gyereke is), hanem zavarja őket az, hogy nem telik el olyan hét, hogy ne tudjanak a férjük múltjáról, zavarja őket az is, hogy a férjeiknek nem csak ők az elsők és mással is osztoznak a szeretetükben. Ami azt illeti, csak egy hanyag lelkű szülőt lehet elmarni a gyerekétől. Egy felelősségteljes szülő eltekint attól, hogy mennyire szerelmes az új párjába, ha a párja a gyerekével való kapcsolatát veszélyezteti. És az az ember aki mindent megtesz azért, hogy a párja gyerekét elüldözze, az szintén egy gerinctelen ember. Persze a párkapcsolat fontos, de csak akkor működik, ha mindkét fél elfogadja a másikat úgy ahogy van és semelyikük sem igyekszik önző módon megváltoztatni egymást, de az nem azt jelenti, hogy nem segítik egymást jobb útra téríteni.