Mit tegyek, mit kellene tennem?

Mesélek egy kicsit az életemről:

Nos a szüleim a kilencvenes éveben találtak egymásra, mikor anyám közölte az apámmal, hogy terhes, az apám közölte vele, hogy vetessen el, mert ő még nem áll készen arra hogy apa legyen.

Az anyám erre nem volt hajlandó.

Anyám elmondása szerint, volt, hogy adott neki 500Ft-ot egy hétre, hogy abból egyen, illetve előfordult, hogy megverte őt az a szemét f4sz.

Nos ezek után érthető okokból az anyám otthagyta őt, és a nagyapámhoz menekült, de ott sem érezte jól magát, és szinte könyörgött az apámnak, hogy vigye el, és újra költözzenek össze.

Végül is, összeköltöztek, mikor megszülettem az apám megint megverte az anyámat, ezért megint a nagyapámhoz menekült.

Azóta is itt él, idén 17-dik éve.

Nem dolgozik, a nagyapám nyugdíjából élünk, nem nyomorgunk, meg van mindenünk, a nagyapám külföldről kapja a nyugdíját, amiből szerencsére még épp meg tudunk élni,de akkor is...

Gyermekkoromban, volt egy súlyos betegségem, ami miatt az anyám, a mai napig mindenhová kísérget. Hálás vagyok érte, és azért is, hogy felnevelt, de azért, talán már el tudnék menni egyedül is, nem kell kísérgetni.

Mikor közöltem, hogy Zsófi (valamiért gyermekkorom óta a keresztnevén szólítom őt 😀) már nem kell kísérgetni, el tudok egyedül is menni suliba stb. stb, rendre veszekedni kezd.

Azt tudni kell, hogy 4-5ös tanuló vagyok, és az egyik legjobb vas megyei gimibe járok.

Az anyám állandóan a továbbtanulással nyaggat, de nekem ehhez már nincs kedvem.

Gyermekkorom óta érdekel a fotográfia, illetve a grafika, nem feltétlenül vagyok jó ezekben, de fejleszthető vagyok.

Továbbá, szeretnék alapítani egy céget,

de valahányszor szóba hozom, le se sz4rj4 a témát.

Mostanában, már vagy 2 éve folyamatosan mennek a veszekedések, egyszerűen ki vagyok készülve idegileg.

Vannak napok mikor az anyám kedves és lehet vele röhögni, hülyéskedni, de vannak napok, amikor közli velem, hogy egy haszontalan, nyomorult, f4sz vagyok, akit kár volt megszülni, és azt kiabálja, hogy utál mint a rakás sz4r.

Mindennaposak a veszekedések, hol a macska, hol a nagyapám, hol én vagyok az anyám kiszemeltje.

Nos az édes drága apámra visszatérve: 3 éves koromig járt hozzánk láthatásra, utána nagy hirtelenséggel eltűnt...

Olyan 7 éves voltam, amikor feljelentést tett a bíróságon, hogy az anyám nem engedi, hogy vele menjek, holott tulajdonképpen ő nem látogatott meg soha.

Az apám voltaképpen csak azért akart gyerekelhelyezési pert, mert így akart bosszút állni az anyámon, az sem érdekelte, hogyha nevelőotthonba kerülök.

Végül is a bíróság, az anyámnak ítélt, az apámmal pedig 3hetente egyszer találkozhattam. (kiderült, hogy a gyámügyes hölgyet, aki a kapcsolattartást felügyelte, tulajdonképpen megb4szt4)

Ezt követően új gyámügyest bíztak meg a feladattal, aki engedélyeztette, az apámnak, hogy elvigyen minden szombaton, reggel 7 órától, este 5 óráig.

Nos ezidő alatt sok mindent megtudtam az apámról, többek között, hogy iszik, hogy láncdohányos, puskával rohadt jól lő, és eléggé értelmes, de agresszív, és ráadásul, de nem utolsó sorban biszex.

Miután az utóbbi tényre fény derült, nem mentem vele el soha többé.

Én hetero vagyok, a nőket szeretem, nekem ez a biszex dolog eléggé gyomorforgató. De ez van, ezt kell szeretni.

Ezután nem jelentkezett, egyszer fel akartam hívni telefonon, de mikor bemutatkoztam, kinyomta a telefont. Az a szám a mai napig nem kapcsolható.

3-4 éve nem tudok róla semmit, lehet rossz ilyet mondani, de igazából soha nem szerettem őt, és így visszagondolva, irritált a viselkedése. És szerintem ő sem engem... Sőt, lényegében rideg volt és számító, egyszer sem mondta hogy szeret, még csak azt sem hogy kedvel.

Igen, hiányzott egy apa az életemből, és a mai napig hiányzik is, de nem ő...

Ez az ember egy nyomorult féreg, egy betegség, egy-egy nem is tudom mi...

Az anyám pedig rettentően pénzéhes, és folyton kötekedik, kiabál, ordibál...

Már rigojáim is vannak, ellenőrzöm este a villanyt, a gázt, az ablakokat, ezek nélkül nem tudok aludni.

Legszívesebben fognám a motoromat, és csak mennék, mennék, és mennék...

Szeretnék új országokba eljutni, új embereket megismerni, barátokat szerezni, megtanulni repülőgépet vezetni, autót szerelni, órákat szerelni, képeket festeni, rajzolni, fotózni, gitározni, zongorázni, szeretnék végre egyszer berúgni, szeretnék végre egy lánynak udvarolni, végre el szeretnék kezdeni élni...

Az anyám most elkezdett instagrammozni, engem kért meg hogy fotózzak új képet, most azért áll a bál már 2 órája, hogy állítólag rossz képet töltöttem fel az Instagramra, nem azt amit megbeszéltünk...

🙉🙈💥💣😤😠😡🤪🤕

Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel...

Barátaim sincsenek. Rengetegszer váltottam iskolát, hol bántottak, hol kiközösítettek, egyszerűen nem tudtam sehova sem beilleszkedni. Végül 6. osztályban, amikor összevontak két osztályt,lett kettő barátom, de velük sem beszéltem már vagy olyan 1 éve. Ők nem kerestek, és én sem őket. Néha találkozok az egyikükkel, jól elbeszélgetünk, de valahogy már nem olyan ez a kapcsolat mint régen.

A gyermekkori emlékek, amikor megvertek, vagy piszkáltak, pedig néha szinte filmszerűen törnek rám, néha tényleg úgy érzem, hogy megőrülök. Pszichológushoz nem akarok menni, egyrészt mert nincs rá pénzem, másrészt, mert nem vagyok ennek a híve.

Idén érettségizek, valahonnan pénzt kellene szereznem, hogy elköltözzek, de most őszintén érettségivel hova menjek dolgozni? A McDonald's-ba?

Tulajdonképpen azt sem tudom miért írok erre az oldalra, egyszerűen csak jó érzés végre kiadni magamból ezeket s dolgokat.