Nem bírom a nevelőapám. Mit csináljak?

Szóval kezdem az elején. Anyukám, tesvérem és én éltünk együtt szuper jól addig amíg anyukámnak nem jött képbe egy pasi (akinek egyébként van egy fia is akit szeretek, imádok és nagyon jól kijövünk) szóval találkoztak, egymásba szerettek, összeköltöztek. Ez az elején tök jól működött. Aztán nemrég feltűnt, hogy amikor anya dolgozik (tehát nincs itthon) akkor nem úgy viselkedik, mint amikor itt van. Ezalatt azt értem, hogy amikor itt van akkor viccelődik, táncol, énekel, jól érzi magát. Viszont amikor anya nincs itt akkor mintha egy más ember lenne: mostoha testvéremmel kiabál akármit csinál, komor és alig szól hozzánk.

Nagyon sok minden függ attól, hogy milyen a kedve és mivel ezt nem lehet tudni ránézésre ezért mostanába inkább kerülöm, megpróbálok a lehető legkevesebbszer beszélnivele vagy összefutni vele a házba ( van olyan is, hogy akkor megyek gyorsan ki valamiért a konyhába, amikor ő cigizik)

Szóval írtam, hogy mostohatesómmal jól kijövünk és ezt az egészet el is mondtam neki, és ő azt mondta, hogy azért emeli fel a hangját mert ilyen a személyisége és ez ellen semmit nem lehet csinálni. Én ezt értem, de nálunk az volt a megszokott, hogy szépen, nyugodt körülmények között megbeszélünk mindent és nekem ez ezért furcsa.

Anyának csak annyit mondtam, hogy fura, hogy kiabál de nem csináltunk ebből nagy témát. Viszont erre szerettem volna kitérni:

Elmondjam neki? Ha igen, hogyan? Mit mondjak?

És még zárójelben hozzá teszem, hogy szeretek itt lakni szeretek mindenkit rajta kívül szóval ezzel nincs bajom és nem szeretnék máshova menni, csak kellemetlen olyan körülmények közt élni, ahol nem lehetek telje