Nem akarom, hogy pénzeljenek a szüleim. Ez tényleg olyan nagy baj?

Főleg olyan szülők vélemére lennék kíváncsi , akiknek felnőtt korú gyereke van. A szüleimmel állandóan a pénz miatt vitázunk. Ha megemlítem nekik h pl szeretnék venni egy hűtőt máris borítékkal állítanak be. 19 évesen már teljesen önálló voltam. Magamnak fizettem az albérletet meg minden egyebet. Szertek önerőből elérni dolgokat. A szüleim végtelenül jó emberek és mindig segíteni akarnak, de eljutottunk odáig hogy nem mondhatok már nekik semmit az esetleges nehézségekről, mert rögtön borítékkal állítanak be. Tudom, sokan le fognak hurrogni, hogy örüljek neki, de nekem ez nem jó. Én szeretem az önállóságot. A problémákat kihívásként kezelem, nem pedig tragédiaként. Tudom, hogy nekik is lenne hova tenni, hogy nem vesznek meg dolgokat és tudom hogy nincs komolyabb megtakarításuk. Ha egyikük leesne a lábáról komoly bajba kerülnének. Ezért is nem akarom elfogadni a pénzüket. De hiába kérem őket szépen, hogy ne adjanak pénzt, nem azért mesélek nekik a "gondjaimról". Nekem ez ciki hogy harminckét évesen hozzák itt a borítékot. Tisztelem, becsülöm őket, de hogy érttessem meg velük hogy nekem ez nagyon kellemetlen. Mondtam már szépen és kevésbé szépe is sajnos de a vége mindig az hogy én vagyok a szar és megsértődnek. Tényleg ekkora gond hogy önálló vagyok???