Mit tegyek, ha a párom 5 éves lánya képtelen elfogadni engem?

7 hónapja vagyunk együtt az apukájával. 2 hónapja vagyunk hivatalosan is együtt, mióta szakított az élettársával. Már a szakításuk előtt is viszonyt folytattam vele, de a kapcsolatuk elromlásának nem én vagyok az oka, mert a lány anyja valóban nehéz természetű és munkamániás személy, azt is csodálom, hogy a párom 5 évig kibírta mellette. Azért kezdte el megcsalni őt a párom, hogy legyen végre egy menedék is számára, szüksége volt egy olyan kapcsolatra, amiben valódi szerelem és szenvedély is van.

A párom végül 5 hónapnyi titkos találkozgatás után mondta el az élettársának, hogy most már nem őt szereti, és hogy ez különben sem működött köztük jól soha. Erre a lány anyja összepakolt és egy szó nélkül elment, az apára hagyva a gyereket, hogy "nevelje csak ő fel az új kis nőjécskével, biztos szép kis család lesznek". Azóta semmilyen életjelet nem adott magáról.

Én megértem, hogy a gyereket nyilván eléggé megviselte, hogy szétmentek a szülei, hogy elhagyta őt az anyja és a "régi" anyukája "le lett cserélve" egy "újra". Nagyon sajnáltam a kislányt, amiért ilyen helyzetbe került. Megpróbáltam átvenni az anyja helyét, hiszen technikailag most már az is vagyok. Megpróbáltam kedves lenni hozzá, de olyan utálattal néz rám, hogy a hátamon feláll tőle a szőr, és hiába teszek bármit is, teljesen elzárkózik előlem. Próbáltam belejönni a jófej szülő szerepébe, játszani vele stb. De nem, ő élből elutasít.

Tegnap például vettem neki egy játékbabát, amiről tudtam, hogy valószínűleg örülne neki, mert néhány napja rábökött a kirakatban. Délután kapta meg az ajándékot, estére már a baba feje és végtagjai a testétől elválasztva hevertek a szobája közepén, a ruhái letépve, a szemei benyomva. Sokkolt a látvány, mert tudom, hogy ez a cselekedete is a maximális elutasításomat szimbolizálja.

Ráadásul ezelőtt körülbelül 2 héttel tett egy olyan megjegyzést, ami alapján szinte biztos, hogy valahogy már jóval azelőtt tudott a viszonyunkról, hogy az apja bejelentette ezt az anyának.

Én egyre feszültebb leszek leszek ettől az egésztől.

A kislány nagyon furcsán viselkedik, de nem csak velem, hanem az apjával és a többi emberrel is. Nem olyan, mint amilyennek egy normális gyereknek lennie kéne. Zárkózott, komoly, rideg, a tekintetében egy cseppnyi gyermeki vidámság sincs. Bizonyos tekintetben olyan, mint egy mini-felnőtt. És nem is tudom, van benne valami... erőszakos. Mintha legszívesebben rátámadna valakire, de valamiért mégsem teszi meg. Lefogadom, hogy a tegnap kapott játékbabát is dühöngve és élvezettel cincálta szét.

Mit kéne tennem? Én tényleg megpróbáltam jól bánni és jó kapcsolatot kialakítani vele, de egyszerűen nem megy. Annyira hátborzongató az egész megjelenése, feszélyez a jelenléte, ami miatt képtelen vagyok megkedvelni őt.