Fájna ha alig lenne mit egyetek, eközben édesanyatok hetente rengeteg penzt költ el feleslegesen?

Nálam azért ez gyerekként hamarabb kiütközött (nálunk mindig vajas kenyér volt az étel, ünnepekkor saját márkás párizsi is volt), miközben anyám 2 hetente ment fodrászhoz, koktélozni a barátnőivel hetente többször, minket a tesóimmal nem szeretett, zavartuk a fiatalságának megélésében. Bezárt minket a szobánkba és maradjunk csendben, ne emlékeztessük a létezésünkre.

Apám is ilyen volt, csak neki a foci-sör-cigi trió volt az ász.

Szóval azért nekünk tiniként leesett, hogy innen semmire se számíthatunk, így az egyetemet mi diákmunka mellett oldottuk meg, ami nem volt egyszerű, de megérte. Most mesterképzésre járok, mellette van egy hétvégi és egy hétköznapi munkám, szeretem mindkettőt, szakmaiak és felajánlották, hogy végzés után az egyikhez mehetek dolgozni, de ha a phd mellett döntök (igen), akkor mehetek a másikhoz.

Én 2 évet csúsztam Bsc mellett, a bátyám elment végül levelezőre, mert nem bírta munka mellett a sulit, azóta autodidakta módon megtanult programozni és úgy néz ki félbehagyja az egyetemet, mert kihívták külföldre dolgozni, miután megnyert egy versenyt.

Ha még nem is a pénzt nézed, akkor is mindenképpen megéri elmenni valami szakmai helyre dolgozni, aranyat ér, hogy be tudod írni később az önéletrajzodba. Az én választott munkám ilyen szempontból nagyon szigorú, vagy van tapasztalatod és felvesznek vagy nincs és akkor kuka.

De a gimis barátnőm is nagyon megszívta, volt egy fél éves "szakmai gyakorlata", ahol az excelbe való másolás-beillesztés mozdulatot ismételgette, 2 évig próbált szakmai munkát találni, de mindenhol a képébe vágják, hogy reális tapasztalat nélkül nem kell senkinek. Kb mindenhol ez van.

A munkát meg lehet oldani, csak akarni kell.

Én napi 4 órát utaztam egyetemre, mert nem volt elég pénzem, hogy albérletet fizessek. Ami pénzem volt (diák hitel, diákmunka) annak egy részét haza kellett adnom, mert otthon laktam.

Ennek ellenére sokszor egész nap két melegszendvicset ettem, mert elhozni otthonról nem nagyon volt mit, pénzem meg főleg hó végén már alig volt.

Anyám előadta az áldozatot, közben (évekkel később tudtam meg) ő a munkahelyén tele zabálta magát minden jóval.

Szóval tudom, mit érzel és mit élsz át.

Csak annyit mondhatok, hogy engedd el. Legyél erős és törekedj a függetlenségre.

Én hátat fordítottam neki, nem hagyom hogy tovább mérgezze az életem. Tedd ezt te is, különben soha nem leszel boldog.

Jézusom, ide csupa proli suttyó ír csak?

Teljesen abnormális, amit anyád csinál! A szülőnek igenis kötelessége támogatni a gyereket, amíg az tanul. Abnormális, ami a mai világban megy, hogy mindenki dolgozzon egyetem mellett. Hogy a p...ban? Akkor mikor tanuljon? Az más, ha szakmai gyakorlatot ill. munkát végez, de meki, meg amiket javasolni szoktatok? Meg hogy menjen át levelezőre? Tanultatok már munka mellett? Persze, kettesekkel el lehet végezgetni úgy is, de nem mindenkinek ez a célja!

Anyád egy önző, mocskos kva. Csak az a baj, hogy megbűnhődni sem fog ezért, mert úgyis megbocsátasz neki, az emberek sajnos annyira nagyon szánalmasan hülyék!

Számomra annyira hihetetlenül hangzik, hogy egy szülő ennyire semmibe veszi a gyerekét. Nekem van két gyerekem, és ők az életem értelme. Inkább éhenhalok, de nekik legyen szép életük.

Egyébként minden tiszteletem a tiéd, hogy a körülmények ellenére nem adod fel.

Ki mindenki hall rolad? Én például tuti nem beszéltem anyáddal es szerintem a föld 1 milliárd lakosából jópáran nem. Nem bőven elég ha ők bíznak benned?

Magadnak kell megszakítanod a kört és nem ugyanoda visszacsapódni. Mit szoktál csinálni-meglatogatni, felhívni? Ne csináld. Aztán ha elég erős vagy meg is mondhatod neki, ennyi volt. Kaptál anyukám 22 evet az életemből, többet egy percet sem.

És ne halogasd mert mindig talalni fogsz indokot miért ne szakadj le. Zárd ezt rövidre.

Én csak azt nem értem, hogy ha anyádnak szemmel láthatóan ekkora kolonc vagy, akkor 22 évesen miért élsz még mindig az ő nyakán? Költözz apádhoz, már régen megtehetted volna, anyáddal meg rendezd a rokontartást, és kész!

Mi az általad előadott pár sor alapján nem fogjuk tudni, hogy miért van közöttetek ilyen viszony. Költözz apádhoz, ha vele jó a kapcsolat és szeret, nála biztosan nem kell éhezned!

Sokan ekézik itt a kérdezőt. Persze ha a jó édesanyja tette volna fel a kérdést, hogy miért kellene a lányának enni adnia, amikor az felnőtt már, 22 éves, ő pedig simán elutazná és elkoktélozná azt a pénzt, akkor persze az anya lenne a büdös k...va, de hát ez a gyk.

Kérdező, kapd össze magad, most nélkülözöl, de lesz ez jobb is. És majd emlékezzél erre olyan kb. 30 év múlva, amikor az anyád a nyugdíjából él, és elégedetlenkedik. Azt kell majd javasolni neki, hogy azt ossza be, amit van.