Ez a viselkedés a normális anyai szeretet része?

Érzelmi zsarolás.

Talán szólni kellene anyukának, hogy ne lepődjön meg, ha egyszer visszaüt az egész.

Pl. a lánya megúnja ezt a viselkedést, hátat fordat neki, elköltözik jó messzire, és az életben nem fog hallani felőle. Ezt akarja?

Nem jobb inkább értelmes felnőttek módjára megbeszélni az egészet? Amíg van kivel...

Ez érzelmi zsarolás, hogy törleszkedjen a gyerek és kérjen bocsánatot vagy hasonlók. Lehet még büntetés.

Az édesanyám is csinált ilyent 10-18-as koromban 2 napig, ő sem tudja már miért, de azt mondja, nem lehettek nagy dolgok, mert nem voltam "rossz" gyerek. Nagyon rossz érzés volt. Nem is tudom, mi a rosszabb, hogy nem emlékszik az okára vagy hogy kis dolgokért játszotta a néma leventét velem.

Hogy hogyan kellene tudtára adni az anyának, nehogy megsértődjön?

Talán ki kellene provokálni egy civakodást anya és lánya közt, amikor egy harmadik személy is jelen van és ő hajlandó eljátszani a békebíró szerepét. Vagy összezörrenés után értesítse őt a lány, hogy jöjjön át hozzájuk és beszéd közben kérdezze meg az anyát, hogy van a lánya, mivel foglalkozik. Hátha az anya "kiönti a lelkét" és kiugrik a nyúl a bokorból...

Nem. Meg kéne beszélni, elmondani mi baja van mi sértette meg. Szerintem.

De akkor mondok más példát.

Az anyósom anyai szeretete (volt férjével szét ment, volt egy pár év "egyedül" amíg aztán össze költözött a pasijával):

Kijelentette, hogy a fia neki semmit nem mondhat el őszintén neki ami őt sértené!, mert nem tudná elviselni!

Magyarán ő sértegetheti a fiát szóval vagy olyan cselekedettel, de az ne szóljon semmiért neki vissza mert az már fáj neki!

Konkrétan a férjem mindenben bólogat anyukának, sajnálja szegényt pedig többet keres nálam, s ami a legfontosabb- ennek a nevelésnek hála a férjem nem is véd meg velük szemben, mert azzal nyilván megsértené anyukát ha engem pártolna vele szemben.

Mellette ő folyton a nagy szeretettel van, hogy ő de mennyire szereti a gyerekeit.

Ócska lelkiterror, nem szeretet! Kizsarolja a szeretetet is. Vagyis csak a férjemből, mert sosem esett szó a lányáról, hogy az sem mondhat semmit. S tényleg... a lánya beszólhat neki! Meg másnak is!

Ez nem szeretet. A saját nyomora miatt zsarol másokat lelkileg.