Van-e az anyának bármikor is indoka kidobni a gyerekét otthonról az alábbi helyzethez mérten?

Egy 2 gyerekes család, ahol az apa 10 éve elhunyt, az anya egyedül neveli a 2 "gyereket". A lány 19 éves, a fiú 21.

Mindketten egyetemre járnak, kapnak különböző ösztöndíjakat is, illetve az egyetem mellett dolgoznak folyamatosan, nagyjából minimálbért kapnak mindketten, ebből fedezik maguknak a saját kiadásaikat.(kaja, ruha, iskola, hobbi)

Az anya vezető a munkájában, 4-es számmal kezdődik a fizetése első számjegye, de elvárja, hogy a fiú gyermek adjon bele a lakásfelújításba, bútorozásba és egyéb kiadásokba. Nyögve de sokszor belemegy. Egy idő után ezeken felül két oldalról az anyai nagymamával együtt elvárnák, hogy fizessen a rezsibe a fiú. A lany testvértől nincs ez elvárva.

Tudniillik a fiúról, hogy ugye dolgozik, tanul, hobbija a testedzés, elszánta magát, hogy versenyezni szeretne idővel. Ugye mindenki tudja, hogy az élsport velejárója a dopping. Sokáig titkon csinálja a dolgokat, viszont egyszer elszánja magát arra, hogy elmondja az anyjának, pontosan egy veszekedés közepette történt ez, ahol azt is bevallja, hogy már nem tudott mit kezdeni az életével, azon gondolkozott, hogy eldobja magától. Ha pedig nem müködik az életében semmi, akkor legalább a hobbijában legyen sikeres, így jutott el odáig, hogy azt csinálja amit.. Az anyja egy ideig nem csinált felhajtást ebből, mivel régen nem akart belemenni abba, hogy a lakásfelújítás, stb kiadásokon felül adjon x összeget a rezsibe, így már 18 éves kora óta fenyegette az anyja, hogy eltakarodhat a háztól. Ment az adok-kapok veszekedés szüntelen, általában az anya provokálta, vagy, ha nem is provokáció volt, de vezette le a munkahelyi feszültséget a veszekedéssel, amit a fiú nem hagyott annyiban és ugyan olyan csúnya stílusban visszaadott szóban. Fél évvel a vallomás után odáig fajult a helyzet a folyamatos veszekedések(a pénz miatt, de idővel már minden problémának számított, amit a fiú mert tenni) végett, hogy nem álltak szóba egymással hetekig. Aztán egy hónap csönd múlva az anyja szólt, hogy költözzön el, van 2 hete, így is lett. Fél év albérlet után hazaköltözött az apai nagyszülőkhöz, innentől kezdve elterjesztette, hogy a gyereke egy drogos, szteroidozik, alkoholista(tipikus mai fiatal, aki elmegy havi párszor bulizni) soha nem lesz belőle senki. Az anyja sosem kereste fel azóta sem, csak terjesztett mindenfélét,ha lája az utcán, lesüti a fejét, bazsajog maga elé. 2 év eltelt azóta. A gyerek volt külföldön dolgozni, képzésen, újra egyetemen, másik munkahelyeken, míg az anya éli az életét a 3 szobás lakásában, amit a fiú nevét használva adóstársként vásárolt, az új élettársával, közben a lánya kollégista, távol tanul.

Nemrégiben bocsánatot kért a lányától, idézem: "az elmúlt 10 év lelkiterroráért".

Mit gondoltok a helyzetről?

Van e egy anyának bármilyen szituációban is oka elvágni a szálakat a saját gyerekétől egy életre, és nem foglalkozni vele soha többet, ismeretlenként tekinteni rá?