Mit csináljak ha a szüleim utálnak itt arra gondolok hogy bármit csinálok leüvöltik a fejem?

Lehet nem ugy csinálod ahogyan kellene és ezért ilyenek veled.

A szüleid biztos szeretnek téged csak nem ugy mutatják ki ahogy megérdemelnéd.

Próbáld meg te kifejezni a szereteted feléjük,amig megteheted!

Utolsò

Rosszul tudod bunkókám

4#-6#. Gondolom egy és ugyanaz...

Szerintem, ha otthon is így nyílvánulsz meg, mint az előző hozzászólásodban, akkor apukád viselkedése annak szól s nem az eltört pohárnak.

Ha én lennék a faterod, egy ilyenért kiütnélek.

Nem tudom, mennyi idős vagy, mert attól is függ, hogy mit csinálj. Ha már 14 elmúltál, akkor lassan elkezdheted megérteni, hogy a szüleid viselkedése nagyon nem tőled függ, hanem a saját frusztrációjukat vezetik le rajtad. Talán rossz az egymással való kapcsolatuk, elégedetlenek az életükkel, nem tudják felismerni és normálisan kifejezni az érzéseiket, stresszes a munkahely, vagy csak őket is bántalmazták gyerekkorukban - akármi lehet, a lényeg, hogy ehhez neked a világon semmi közöd. Az agressziót nem lehet kiprovokálni, csakis ők felelősek azon döntésükért, hogy agresszívek veled. Felnőtt emberek, elvileg képeseknek kell lenniük kontrollálni az indulataikat, cselekedeteiket. Ha leüvöltik a fejed, azt csakis azért, mert ők úgy "döntöttek", hogy leüvöltik a fejed a tökmindegymiért. Ha kiegyensúlyozott emberek lennének, tudatában a felelősségüknek és azon dolgoknak, amik megkülönböztetik őket az állatvilágtól, akkor nem üvöltenék le a fejed akkor sem, ha felgyújtottad volna a házat.

Szóval érdemes lenne ilyenkor elválasztani a dolgokat, először arra gondolni, hogy neki most van valami baja, amit nem tud kezelni. Aztán esetleg mérlegelni, hogy a saját mércéd szerint jól csináltad-e azt a dolgot, amiért reklamálnak. Ha azt jónak találod, az erősítsen meg abban, hogy itt a szülő ragadt be valami gyerekes szinten, és az üvöltése az valójában nem neked szól, hanem a saját élete feletti tehetetlen dühöngés. Ezt egyébként jól lehetne kezelni önismeret segítségével egy jó kis pszichoterápián, de jellemzően nem az ilyeneknek jut eszükbe, hogy segítséget kérjenek a változáshoz. Ez egyben egy jó intő jel neked is, ha felnősz, hogy ha észreveszed, hogy olyanná váltál mint a szüleid, másokon vezeted le a feszültségeid, akkor még időben elkezdhetsz foglalkozni önismerettel...

Egyébként be lehet próbálkozni a szembesítéssel. Itt nem arra gondolok, hogy szegezd nekik, hogy frusztráltak, hanem pl.: - Sajnálom, hogy bármit csinálok, nem tudok a kedvedre tenni. - Sajnálom, hogy sose vagy velem elégedett. Vagy kérdezd meg direkt: - Te szeretsz engem? Vagy: - Szeretném, ha nem kiabálnál velem, hanem meg tudnánk beszélni, mit csináltam rosszul és hogy csináljam legközelebb.