Mit gondoltok a bátyámról? Helyén van ennek az esze?

Az a helyzet, hogy a bátyámat soha az életben mem érdekelte semmiféle műszaki vagy egyéb szerelős dolog, kb 20 éves koráig egy csavarhúzót nem vett a kezébe, aztán kitalálta hogy érettségi után elmegy ugyan arra a szakmára amire én. El is ment, meg is bukott a szakmai vizsgán, majd pótvizsgáig várva itthon ült a családi házban, számítógépet nyomkodva, hisz ahol volt külső gyakorlati helyen ott megutáltatta magát, nem adtak neki lehetőséget hogy maradjon dolgozni.

Így reggeltőll estig hónapokig itthon ült. majd sikerült a vizsgája, és kitalálta hogy friss szakmával ő elmegy világot látni, nulla szakmai tudással, nulla kézügyességgel, elment a nagyvárosba egy gyárba, ott nem tetszett neki hosszútávon, keveselte a pénzt amit kapott, azzal nem is foglalkozott hogy több miliós kárt okozott a cégnél, nem tud megcsinálni semmit, de neki kevés a pénz, felmondott a multinál ahol eltűrték, hogy mekkora kárt okozott. Átment egy maszek céghez, viszonylag kis műhelylétszám. Ott jól keresett, viszont ott már nem tudták elnézni a károkozásokat, így kirúgtak.

Innentől kerülök képbe én.

Én egy másik cégnél voltam tanuló, ott os maradtam szakmunkás vizsga után dolgozni, megbecsült szakembernek érzem magam, fiatal korom ellenére a cégnél a top3 ba vagyok mint szakember, bonyolult komoly munkákat végzek, emberhiány van a cégnél folyamatosan, és mivel megtudták tőlem valamikor hogy a bátyámnak is ez a szakmája, így a főnök napi szinten kérdezgette hogy miért nem jön ide dolgozni a bátyám. Rámondtam az okét, jól van jöjjön ide, úgy voltam vele hogy szégyent csak nem hoz rám, hisz két munkahelyen csak ragadt már rá valami.

Eljött interjúra, bátyám előadta hogy mekkora szakember, milyen komoly gépeken milyen komoly munkákat csinált, ő már olyan gépről jött ide amit a cégünk még csak most akar megvásárolni. Főnökömék nagyon örültek, biztos rohadt jó szakember lehet, hisz az öccse, mármint én milyen jó szakember vagyok, bátyám is rohadt ügyes lehet, öregebb is biztos tapasztaltabb is. Hú de jó lesz, meg is egyeztek egy olyan órabérben ami ennél a cégnél viszonylag magas órabér. Magasabb órabérben egyeztek meg mint amit én akkor kaptam 3 év munka után.

Oda is adták az első munkát a bátyámnak, kb az első 3 napban teljes mértékben kiderült hogy nem ért hozzá, és mondhatjuk átverte a főnököt. Ezek után lekerült arról a gépről amiben megegyeztek, atrakták a legrosszabbra, majd szokás szerint elrontotta itt is a munkákat, károkat okozott stb stb. Főnök egyre idegesebb volt, egyszer a bátyám megelégelte hogy hogy beszélnek vele, és munkaidőben elindult haza. Én kiálltam mellette, jól beugattam a főnököknek, és fogtam magam leléptem én is, majd egy hétig nem mentem a cég környékére se. Bátyám az persze ment másnap dolgozni.

Visszatértem a céghez, megbeszéltük a dolgokat, azt mondta a főnök hogy ne aggódjak, ameddig én itt dolgozok addig a bátyámnak is van munkahelye. Ezek után kb rendben is volt minden. Azt leszámítva hogy ameddig a bátyám nem jött ide dolgozni addig én 9-10-11 órázgattam, mikor hogy volt kedvem. Amint idejött a bátyám, onnantól csak 8 óra mert ő neki elég a 8. Ő már jönne haza nyomkodni a számítógépet. Egy ideig 8 óráztunk, erre persze felfogyeltek a főnökök hogy vajon miért lett vége a túlóráimnak. Na mindegy is. Néha néha azért megegyeztünk a bátyámmal hogy néha legyünk 9 órákat, persze rengetegszer sokat balhéztunk ez miatt hogy én többet dolgoznék kicsivel, a pénz miatt is, meg hogy a munkámat is kényelmesebben tudjam beosztani. Majd bátyám elment 2 hét táppénzre, én meg kapva az alkalmon elkezdtem nyomni 11 órába, ameddig a bátyám nem jön, erre megint csak felfigyeltek a főnökök és elkezdtek kombinálni hogy biztosan a bátyám nem akar maradni és azért nem maradok én se így, mert ugye vidékről járunk be együtt autóval, így együtt jövünk megyünk. Így hogy ne folytatódjon a kombinálás ezért visszaálltam a 8 órára mert olyanokat hallottam vissza hogy elkéne takarítani a bátyámat a cégtől, mert én akkor biztos többet dolgoznék. Ezért abbahagytam a túlórát. Majd egyik alkalommal mondja nekem a főnök hogy azt azért tudom e hogy a bátyámat nagyon nem éri meg foglalkoztatni. Hát mondom én ezzel nem tudok mit csinálni. De nem merik kirúgni miattam, félnek hogy felmondok akkor. Visszatért a bátyám a táppénzről, ami ennél a cégnél nem divat egyébként, hogy táppénzre megy valaki. Mondom a bátyámnak hogy kicsit túlórázzunk hogy lássanak a főkökök egy kis igyekezetet, azt mondja jól van de majd csak következő hónapban, úgy hogy így mióta visszajött azóta 8 órába nyomjuk, mondom neki hogy ma be kellene fejeznem egy munkát, maradjunk 2 órát. Fél óra után már jött hozzám alkudozni hogy de menjünk már, ő kifizeti nekem azt a pénzt amit a túlórámra kapnák, stb stb. Mondom nem.. Maradunk és kész. Maradtunk. Hazajöttünk, majd elkezdett csúnyán balhézni a túlóra miatt, mert ő nem akar másnak dolgozni, csak saját magának és ő azon dolgozik hogy a saját karrierjét beindítsa amiből igazából nem lesz semmi, de ez miatt neki a számítógépet kell nyomkodnia a 8 órás műszak után még 8-10 órán keresztül, 27 évesen, miközben itt lakik a családi házban, és semmi célja az életben, semmire nem költ,. Max havi 20 ezret ad ki a kezéből..

Szóval csúnyán összevesztünk, egyáltalán nem akar igyekezni, jobb színben feltűnni a főnök előtt,. Engem teljesen lejárat a munkatársak előtt is, de ezzel a résszel én nem is foglalkozok.

Nekem több pénzre van szükségem, pár éven belül el akarok költözni, ez a 8 órás munkából nem nagyon tud látható időn belül bekövetkezni.

Az rossz ötlet hogy járjunk külön. Nem tudunk külön járni dolgozni, megoldhatatlan, vezetni sem tud, autó nincs másik, tömegközlekedéssel meg hátrébb lenne időben is mintha maradna 2 órát túlórázni.

Mit gondoltok, lesz ebből az emberből valami valaha?

Főnökök csak azt látják hogy engem visszaránt, elküldeni nem merik, és én sem örülnék neki ha kirúgnák, mert akkor nem menne el dolgozni sokáig. Így itthon számítógépezne éjjel nappal.

Ő annyit tud javasolni nekem hogy ünnepnapokon, szombaton és vasárnap dolgozhatok 16 órába, hogy legyen túlórám.. persze, ne legyen semmi életem. A hétvége az kell nekem is. Én csak annyit akarok hogy hétköznap tudjak maradni 1-2 órát.

Ő még az életében nem ment be dolgozni hétvégén, én így is beszoktam menni havi 1-2 szer szombaton, de az kevés.