Kiderült a bátyámról, hogy depressziós, hogy tudnék segíteni neki? 15F többi lent, kérlek titeket, szánjatok rá egy kis időt!

Nagyon jól látod, tényleg csak az segíthet, ha valami célt talál valaki az életének. Én is depressziós voltam és vagyok is, nagyon nehéz, folyamatosan küzdök az öngyilkossági vágyammal, de van egy célom, ami még úgy-ahogy életben tart. Ha ez nem lenne, már biztosan nem élnék, egyszer már elkezdtem begyógyszerezni magam csak megakadályozták.

Akkor fog a tesód változni, ha szakemberhez viszitek. Ő szerintem saját magától nem fog tudni lábra állni. Egy jó pszichológus tud csak segíteni rajta, vagy idegorvos. Már az borzasztó, hogy annak idején a feszültségét rajtad vezette le. Nincs önkontrollja. Rá kellene beszélni, hogy kezeltesse magát. Senkit nem tudsz megóvni saját magától. Célja csak akkor lenne, ha ő maga akarna megváltozni

http://www.youtube.com/watch?v=Z8eBSbrsOs8

Okos dolog volna segítséget kérni, de igazából te is tehetsz érte valamit. Beszélgess vele, és hallgasd meg őt figyelemmel, és megértéssel. Próbáld érteni, hogy mit érez, hogy mi aggasztja, igyekezz kimondatni vele az érzéseit, és hallgasd úgy, hogy elfogadod azok jogosságát, és helyénvalóságát. Nem tanácsokra van szüksége, hanem arra, hogy törődést és megértést érezzen maga körül. Az én fiam egy nagyon zárkózott kisgyerek. Szörnyű látni, mikor küzd valamivel magában. A helyzet egyre jobban aggasztott, mikor láttam, ahogy a probléma maga alá temeti. Leültem, és beszéltettem arról, hogy mit érez. Amit tapasztaltam az, hogy nem nézett szembe az érzéseivel. Nem merte megfogalmazni az, hogy valami bántja, hogy rosszul esik, hogy ezt és ezt érzem. Lehet, hogy magányos, lehet, hogy valami túl nehéz feladat. Sok minden lehet a háttérben, az emberek fontos helyzetekben sokszor érzik magányosnak és elkeseredettnek magukat. Az, hogy segítően fordulsz feléje fantasztikusan sokat tud tenni érte. Próbáld érteni a gondját, és megértéssel hallgatni őt. A pszichológus sem tesz semmi mást. Amikor a fiam elmondta, hogy mit érez igazából, és én nyugtáztam, hogy érthetőek és elfogadhatóak ezek az érzések, akkor utána már hajlandó volt arról beszélgetni, hogy miként lehetne a problémáját orvosolni. Addig, míg nem volt tisztában a saját érzéseivel, egyszerűen nem lehetett rávenni arra, hogy keresünk, és dolgozzunk ki valamilyen megoldást. Most sokkal vidámabb, és hajlandó tenni saját magáért, azért, hogy megoldja a saját problémáit.