Hogyan kérjek bocsánatot a húgomtól?
Nem tudom hol kezdjem.. Amikor 14 éves voltam akkor született meg a húgom. Imádtam,olyan kis cuki baba volt. Mindig mosolygott ha meglátott, amikor pedig olyan 1 éves volt és néha elmentem otthonról elkezdett sírni utánam. Mikor 1 éves volt sokat volt a szobámban, mert anyánk egyedül akart lenni, aludni akart, tvzni,nyugton lenni. Suli után folyton velem volt húgom szinte mindennap. Mindig lepasszolta nekem anyu. De én szerettem, vigyáztam rá. Sokszor mondta,hogy vigyem le tologatni. Én azt olyan cikinek éreztem akkor, mert azt hittem hogy mindenki azt fogja hinni, hogy az enyém a gyerek, és én vagyok az anyja. Más tinikorú barátnőzött,plázába ment, énmeg tesót tologattam...mindegy,levittem. Ha nem tettem volna, akkor jött volna az üvöltözés. (Mikor húgom megszületett anyám mégjobban idegbeteg lett, folyton vitáztunk, néha meg is vert..)
Amikor 2 éves lett anyám bölcsibe iratta, ahonnan minden áldott nap én hoztam el. És nekem kellett rá vigyázni amig anyám hazaér melóból. De amúgy jól elvoltunk, nevettünk,énekeltünk, stb.. De hétköznap nem tudtam sehova se menni miatta, csak ritkán. Emiatt kezdtem eléggé idegbeteg lenni. 16 voltam akkor. De nyugodt próbáltam lenni. Amikor tesóm 4 éves lett,én akkor lettem 18. 10/9x suli után én hoztam haza oviból. Én mentem el egyszer anyáknapjára. Mindent én csináltam vele. És egyszer eldurrant az agyam már ettől az egésztől,és szegény 4 éves gyereket megütöttem.. vagy 3x ráütöttem a vállára. Meg kiabáltam hogy elegem van, hogy nekem kell betöltenem a pótanya szerepet, meg kiabáltam olyanokat is,hogy engem senkisem ért meg, azt,hogy én mit akarok,mindenki le sz arja. Szegény húgom meg csak sírt és nézett. És kb 2-3x ismét eldurrant az agyam, de olyankor már nem kiabáltam , csak megütöttem húgomat. Fejére ütöttem, karjára 1-2x. Amikor nem akart öltözni, amikor hisztizett nekem, stb.De igazból én voltam a türelmetlen, így viszagondolva. A legutolsót 7 évesen kapta,akkor nagyon mérges lettem rá,mert hoztam haza suliból évnyitó után, és beszólt nekem valamit, amivel felidegesített,énmeg meglöktem őt,ő pedig felesett valamibe, és beverte a fejét a radiátorba. Nem akartam akkorát lökni rajta,hogy elessen, csak azt akartam, hogy menjen át inkább a másik szobába és hagyjon békén. Nagyon sírt. Aztán megkérdeztem magamtól,hogy én miért vagyok olyan szörnyeteg,mint az anyám? ( ő lelkiterrorban tartott engem, meg néha megvert) . És akkor eldöntöttem, hogy soha többé nem bántom. Azóta eltelt 3 év,most 10 éves. Szeret engem, azóta is én törődök vele a legtöbbet. De bántanak ezek a dolgok, hogy hogyan lehettem egy kisgyerekkel ilyen, akinek leginkább csak én vagyok(meg az apja 2 hetente). Szeretnék tőle bocsánatot kérni, tudom hogy a gyerekek okosak és nem felejtenek. De hogyan tegyem meg? Szívből sajnálom. :( 24N
válasza:Teljesen érthető hogy néha ideges lettél. Az nem volt szép hogy megütötted, de mindenki tesz olyat amit megbán ha ideges.
Csak kérj tőle bocsánatot, biztosan megbocsát.
Ha nagyobb lesz még fogja érteni hogy néha ideges lettél, és hogy nehéz volt neked ez a helyzet.
válasza:Anyád neked szülte a gyereket? Nem magának és az apának? De édes! ... Nem az.
A gyerek rád testálása anyátok vétke. Tkp. ő vette el közvetetten a szabadságodat, és ezt verted le a gyereken teljesen öntudatlanul.
Szerintem pont jó, ha ezt, ahogyan leírtad itt, elmondod neki, és az amúgy is érzett őszinte bűntudatot követően őszintén bocsánatot kérsz. Többet nemigen lehet tenni. Ha csak nem kér a tesód valamilyen kmpenzációt, de az tkp. megint csak anyátok adóssága.
válasza:Ugyanúgy, ahogy leírtad. Kezdd azzal, hogy nagyon szereted, nagyon bánod, hogy bántottad és kéred, hogy ne haragudjon rád.
Értékelni fogja a bocsánatkérést és nem neheztel rád, hiszen a leírásod alapján te teszel érte a legtöbbet.
válasza:Természetesen nagyon nem volt szép dolog amit tettél, de teljes mértékben meg lehet érteni.
Konkrétan te voltál az anyja a húgodnak.
Egy gyerek hatalmas felelősség, rengeteg türelemmel és áldozattal jár.
Normál esetben az ember mérlegel, és az alapján dönt.
Neked a nyakadba zuhant egy csomó felelősség. Egy tinédzser ugyan lehet felelősségteljes és megbízható, de senki nem várhatja el hogy pótanya legyen, pláne ha nem is az ő döntése volt.
Teljesen érthető volt a begurulásod. Ez anyukád hibája, egyedül.
válasza:Szerintem ülj le a testvéreddel, és mondd el neki, hogy mi volt az oka annak, hogy ezeket csináltad, kérj tőle bocsánatot érte (nem elnézést, hanem bocsánatot!), és mondd meg neki azt is, hogy nagyon megbántad, nagyon szereted őt és soha többet nem akarod őt bántani! És öleld meg!
Akit igazán szeretünk, és tudjuk, hogy megbánta, arra nem tudunk haragudni! Az olyan emberekkel van a gond, akik el sem ismerik a hibájukat, és a bántalmazást semmiféle szeretettel sem ellensúlyozzák.
Anyád pedig jó nagy szemétláda.
A húgod még 10 évesen nem fogja teljesen érteni, de ha nagyobb lesz, akkor majd rájön, hogy mennyire gáz volt, amit a szülők veled műveltek!
Szeressétek egymást, hiszen leginkább egymásra számíthattok majd a későbbiekben is, nem a szülőkre!
Az pedig megint csak egy sajnálatos dolog, hogy a gyerek a szülői mintát másolja. Engem apám állandóan pofon vágott, na mit gondolsz, én mit csináltam, ha valakire berágtam...Évekbe telt leszokni arról, hogy megpofozzam az embereket.
válasza:KB így ahogy mondtad de azt is tedd hozzá h ezt amit te csináltál azt anyukádnak kellett volna tenni...
Nem azért szül az ember 2. gyereket hogy a nagyobbnak legyen elfoglaltsága..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!