Felnőtt korban miért marad meg az utánzás?

Ez jó kérdés. Mimézisről van szó - a divatjelenségben láthatjuk össznépi szinten. Arról szól, hogy "nem találja önmagát", nem tudja felkutatni saját erejét, amihez mély és egyre mélyülő ÖNISMERETRE van szükség, és sokkal egyszerűbb egy tükörből leolvasni, mit szeressek, mit tegyek, mit olvassak, milyen ruhát hordjak stb. Nem marad meg felnőttkorra és nem genetikus a dolog. A kisgyerek "utánzása" egészen más, az egy intenzív tanulási folyamat - ennek révén tudja megtanulni anyanyelvét. A sok újrakezdő angol tanfolyamon rá lehet érzeni a két "utánzás" közti különbségre. A témával elmélyülten foglalkozott René Girard - mert egy fokon túl és társadalmi méretekben ez bizony nagy problémákat vet fel, képes a mimetikusan mozgó a másik vágyát is felvenni - ez csak önmegismeréssel és intenzív világmegismeréssel kerülhető el

[link]

Ez nem utánzás. Miért baj, ha érdekli ugyanaz?? Miért baj, ha elolvas egy könyvet, megnéz egy filmet, amiről a másiktól hallott.

Mi is megbeszéljük baráti társaságban, ha valaki látott egy nagyon jó filmet, vagy olvasott egy nagyon jó könyvet. És akkor én is megnézem, elolvasom. Ez nem utánzás. De ha ajánlanak egy tök jó filmet, akkor minek keresgéljek valami mást.

Egyébként meg inkább örülni kéne. Sokan ilyenkor direkt mást csinálnak, mint amit a környezetükben látnak. Én örülnék, ha valakit érdekelne, hogy én miket olvasok és ő is beleolvasna azokba.

kösz,kérdező, hogy lepontoztad a 2-est (a %-ból egyértelmű)- de elment a kedvem, hogy folytassam. Van még értelme írnom?

Nem múlik el, ha nem fejleszti magát, mert egy tükör előtt állva majomkodik, az viszont elmúlhat, hogy "tökéletesnek hiszi magát", és akkor lehet egy életen át fejleszteni az ön-, világismeretet. Az ajánlott gondolkodó kifejti ezeket. Nézz utána, ha érdekel. Ebből lesz a rivalizálás és a bűnbakképzés is.

Nekem nem lehetett a kedvencem a pisztáciafagyi gyerekként, nem fájhatott ugyanakkor a fejem mint a bátyámé (frontérzékenyek vagyunk mindketten). Muszáj volt szeretnem a kocsonyát (mert a bátyám nem szerette és én csak utánzom), csomó dolognál kiabáltak velem és közölték, hogy csak a testvéremet utánzom és ne idegeljem ki ezzel a szülőket.

Nem szerethettük ugyanazokat a könyveket (mindketten nagy krimi-imádók vagyunk), mert akkor csak majmolom és nincs egyedi stílusom. Mindketten szerettünk a barátainkkal biciklizni (mert biztos utánzom!).

Szerintem néha a szülők túlkomplikálják a dolgokat, ettől még nagyon sok mindenben különbözünk...

Sok oka lehet. Pl. aki utánoz, az gyenge karakter, vagy nem túl okos. Ilyenkor jobb a biztos modellt másolni számára.

Lehet testvérféltékenység (amit a drága szülők szítanak, pl. a "bezzeg a ... (nagyobbik gyerek)" szöveggel, amikor a kisebb nagyon igyekszik a szülők kegyéért ill. szeretetéért versengeni a nagyobbal.

Kialakul az önálló személyiség, ha a második gyerek okos, erős, hamar elfordul a szüleitől és önálló utakat keres és nem sokat törődik az első gyerekkel.

Ám az a heylezt, hogy a 32 éves és a 18 éves között hatalmas korkülönbség van - általában ilyenkor a maradék gyereket nagyon erősen fogják a szülők, hogy le ne váljon. Ergo: nem is engedik neki az önálló személyiség felépítését általában - marad a másolás vagy a totális lázadás és menekülés a szülői hézból.