Te mit szólnál hozzá, ha testvéred csak hónapok után árulná el, hogy rákos?

Hat ez elég kevés információ, főleg arról, hogy miért gondolja így, hogy semmi közöd hozza?

Mi lehet a háttérben, amiért ennyire elutasít téged?

A kérdésedre a válaszom, én elég ideges lennék, ha egy ekkora bajt/titkot nem osztana meg velem.

Ha ilyen történne, akkor nem az lenne a legnagyobb bajom, hogy mikor mondta el. Sok oka lehet.

Megakarta várni, amíg biztos. Amikor már pontosan tudja, hogy mi ez és mik az esélyei. Először magában akarta feldolgozni. Nem akart ezzel terhelni. Nem tudta, hogyan mondta el. Állj mellette, hs szüksége van rá, ne bíráld.

Sajnálnám, hogy beteg.

Ez nem arról szól, hogy kinek mikor mondja el. Gondolj bele, hogy érezheti magát. Ha nem is mutatja biztos fél, meg kell emésztenie a dolgot, lelkileg fel kell készülnie a kezelésre. Ha nekem lenne ilyen betegségem szerintem sokáig nem tudnék róla beszélni. Az utolsó dolog amire szüksége lehet az a megsértődés.

Ugy hogy kozben talalkoztatok es nem mondta el? Vagy fel kellett volna hivnia?

En is sokaig halogatnam keresnem a megfelelo alkalmat. Meg azt sem akarnam hogy a megromlott kapcsolataim szanalombol/ illendosegbol neki alljanak latogatni, vagy hogyvagy uzenetekkel bombazni. Szoval csak kesobb mondanam el amikor mar valami iranyba megy.

Hogyan hangzott el, hogy semmi közöd hozzá? Végső soron ő árulta el, hogy rákos, nem?

Annyit mondj, ha bármi segítségre van szüksége akár lelkileg, akár a tennivalókban, akkor szóljon.

Aztán ne foglalkozz vele. Hiába a testvéred, ha úgy áll hozzá, hogy semmi közöd hozzá, akkor akarata ellenére ne akarj jót tenni vele.