Rossz szülő nevelés miatt nem vagyunk szinte beszélő viszonyban sem? Most meg Anyám engem is hibáztat?

Bátyám 5 évvel idősebb nálam. Ő örökölte apánk minden tulajdonságát: magas, jóképű, jó sportoló, a nők csüngenek rajta, 5000 haver, üzletemberi véna. Én tiszta anyánk/nagyapánk vagyok: alacsonyabb, nem jóképű, ügyetlen sportoló (utálom a sportokat), a nők kikosaraznak, 1-2 barátom van csak, festeni, verset írni, elmélkedni szeretek.

Szüleinknek se jött be ez a kőkemény macsó üzletember és a festőművész ábrándozó nő párosa, el is váltak 10 év után. A bátyámmal soha nem volt bajom, nem veszekedtünk de mindig szégyellt valahogy engem. Amikor bárhol voltunk, akkor inkább az én haverjaimmal kezdett el bandázni, engem meg otthagytak (Balatonra sokszor hívhattam el nyaralni a barátaimat). Ő volt a menő, vele volt trendi lógni, az egy megtiszteltetés volt másoknak. Élsportoló volt, fizetéssel, versenyeket nyert! Engem egyszer se hívott meg a versenyeire! Olyan fura ez így utólag! Anyám mondjuk szombat délelőtt mondta nekem, hogy itt az ebéd, ő megy a bátyám versenyére, majd utána a bankettre és majd este jönnek. Szóba se került, hogy én elmenjek egyáltalán, nem is láttam a bátyámat soha versenyezni. Amikor mondtam, hogy elmennék én is, akkor anyánk azzal jött, hogy korlátozottak a helyek, maradjak csak itthon! Gyerekként ezt úgy éltem meg, hogy kitaláltam azt, hogy ez az egész sportolás kitaláció és biztos csak mennek ilyenkor valahova. Azt is hittem hogy beteg, kórházba járnak és sajnáltam is miatta.

Felnőttként is elkerül engem. Ha találkozunk az utcán, úgy csinál mintha nem venne észre amíg lehet, ha a barátaival vagy csajjal van és nem tud kikerülni akkor ilyen furcsán beszél velem, hogy “helló, helló, hogy vagy?” mintha valami idegen lennék, nem is mutat be senkinek aztán leráz. A telefonszáma se volt meg sose, nem tudom! Barátnőit, barátait nem ismerem. Anyám lebukott, hogy sokszor tartanak két családi ünnepséget, az egyiken vagyok ott én, anyám, apám, a nagyszülők, nagynénik-bácsik, unokatesvérek (ilyenkor a bátyám sose ér rá), a másikon ugyanezek az emberek, plusz a bátyám aktuális nője és annak családtagjai meg a legjobb barátai. Szenilissé váló beteg mamánk szólta el magát múltkor, hogy “tegnap is ugyanezt ettük az ünnepségen, ez a maradék?” Aztán kikérdeztem és elárulta, hogy gyakran van két ünnepség, mert mi nem jövünk ki egymással és nem lenne felhőtlen az összejövetel, meg a csajok se tudnak rólam semmit, mert nem mondjam hogy van egy testvére.

Az egész család falaz ebben! A felelősséget 50-50%-ra mondják pedig én semmiről nem is tudok! Az hogy apánk ilyen tudtam, de nem értem anyánk miért megy bele ebbe? Miért kell engem szégyellni mert nem vagyok trendi, társasági ember? Anyámat le is kiabáltam de elkezdett sírni, hogy életének nagy csalódása hogy a két gyereke így összeveszett és harcban van egymással! Soha nem volt veszekedés, egy hangos szó sem, harc meg duplán nem mert évek óta semmit sem tudok róla. Azt se mondhatják meg nekem, hogy hol dolgozik éppen. Mintha nem is ismerném. Gyerekként ő suliba ment, utána edzésre, este a haverokkal és mire hazajött én már aludtam. Máskor edzőtábor, hétvégén verseny és bulizás, utazások külföldi versenyekre. Amikor felnőtt lett akkor meg el is költözött azonnal, akkor én 14 voltam. Azóta kb nem is láttam, már 10 éve.

Én anyánkat hibáztatom, hogy teret adott ennek! Oké hogy nagy a korkülönbség, de ezt nem úgy kellett volna megoldani, hogy külön programokat szervez egymástól külön.