Nem lehet számítani a testvéremre, még a legegyszerűbb dolgokban sem segít. Ez normális vagy én reagálom túl?

Van egy 18 éves testvérem, én 20 éves vagyok, mindketten a szüleinkkel lakunk még mert tanulunk. Az a baj hogy semmiben nem segít itthon. A szüleim 12 óráznak, reggeltől estig dolgoznak, én pedig minden hétköznap diákmunkázok napi 8 órában. Ő semmit nem csinál itthon, meg se fordult a fejében, hogy keressen valami diákmunkát, szóval csak ott ül a gép előtt reggeltől estig. Nekem ez nem is baj, hogy nem dolgozik, csak azzal van a bajom, hogy nem segít be a háztartási munkákba soha, pedig ideje lenne rá. Én takarítom az ő szobáját is, mert már engem zavar a kosz. Ha egyedül van otthon inkább nem eszik, arra is lusta, hogy egy szendvicset összedobjon vagy egy egyszerű ebédet főzzön magának. Ha megkéri anya arra, hogy vegyen át egy csomagot a futártól mert úgyis otthon van, nem nyitja ki az ajtót, mert nincs kedve, nem lehet elküldeni a boltba egy kiló kenyérért se, mert “fáradt”, nem mosogat el soha maga után, szétdobálja a cuccait itthon és mire mi hazaérünk a munkából, állhatunk neki a takarításnak, rendrakásnak itthon. Szóval nem csinál semmit itthon. Ez normális, vagy én reagálom túl? Hogy tudnánk változtatni a hozzáállásán?