Tegyük fel, ha a testvérednek születne egy gyereke aki oxigénhiányosan jött a világra és emiatt enyhén szólva is értelmi fogyatékos és emiatt az élettársa el is hagyta...magadra vállalnád a nevelését, ha a tesód már nem tud gondoskodni róla?

"....szüleim csak azért vállaltak be még 2 gyereket mert hogy felnőtt korunkra ne kettőnkre (rám és a nővéremre) szakadjon ez a teher.."

Hát, érre csak azt tudom mondani, a szüleid se piskóták....

Nem. Nem gondoznék értelmi sem testi fogyatékos testvért - itt elsősorban magatehetetlenre értem-unokatesót sem,sajátként meg eleve nem szülnék ilyent meg (amennyiben szűrhető,mert ugye a szellemi fogyatékosság nem minden esetben derül ki magzati korban)

Ez meg családon belül senkitől sem várható el,hogy vegye át egy ilyen személy gondozását.

Nem, mert pontosan tudom, hogy milyen mikor egy ember 0-24 órás munka. Mellette dolgozni, saját életemet élni, elérni a céljaimat vagy csak hétköznap elmenni egy filmet megnézni se tudnék, ha valóban magától járni sem tud.

Arról nem is beszélve, hogy el nem tudom képzelni, hogy az anyja milyen lelki állapotba lehet amiből már biztos kapott a gyerek. Ha nem is szavakkal, de legalább tettekkel érezteti, hogy valami miatt más és nem ilyennek kéne lennie.

Az anyagiak meg még egy indok. Speciális eszközök, néha a szakmában dolgozók segítségét kérni (ha fontos dolgom van és nem tudom elvinni akkor ugye intézni kell valakit aki vigyáz rá), speciális étrend (hogy mondjuk ne hízzon el), folyamatos vizsgálatok, gyógyszerek...

Van egy unokatestvérem, aki oxigénhiánnyal született, és erősen testi és értelmi fogyatékos. Kb 15 éves koráig együtt nevelték a szülők, nemrég apuka elhagyta anyukát, azóta anyuka egyedül neveli. A 15 évben minden erejük arra ment, hogy dolgozzanak, amennyire csak bírják, hogy megfelelő ellátást kapjon unokatesóm és legyen tartalék arra az időre, ha ők már nem lesznek. Van neki testvére is, fel sem merült, hogy valaha neki kelljen nevelni. Neki van már saját gyereke, őt kell nevelje, nem az azóta 20 éves hugiját. A szülők testvérei sem kerültek szóba, mint leendő gyámok. Annyit vállalnak és annyiszor vigyáznak rá, mint egy egészséges gyerekre, nem várják el a szülők, hogy az egész család dobja a saját életét a sérült rokon miatt. Ja és természetesen apuka hiába lépett ki az életükből, anyagilag ugyanúgy támogatja a lányát, mint előtte, ugyanúgy növeli a megtakarításokat, így egészen biztos megfelelő ellátást kap élete végéig, akkor is, ha az egész családból senki egy fillér támogatást és egy perc figyelmet nem szán rá a szülők halála után.

Nagyon durván és csúnyán hangzik, de ők döntöttek úgy, hogy nevelik a gyereket a sérültsége ellenére, így az övék a felelősség is. Szerintem ez az egyetlen járható és korrekt út, amit ők választottak, véletlen sem szabad másra áttolni egy olyan gyerek nevelését, aki nem a sajátja, ha sérült, ha nem.