Hogy viseljem el a kötekedő, mártírkodó tesómat aki vissza költözik a közös szobánkba?

Érettségi időszakban nem tudnék még dolgozni is s el költözni, megbeszélni pedig nem lehet, mert eddig sem sikerült... nem érti miért zavar az hogy a gesztusaimat, a személyiségemet s minden létező dologot amit teszek s ahogy teszek ha 0-24ben beleszól, kritizál az bosszantó.

Az amikor a fülem mellett szinte nyálaznak a barátjával az számomra hányinger keltő.

Ha állandóan panaszkodik s nyafog nekem az is idegesít, de ha szólok érte személyes sértésnek veszi s úgy csinál mint ha utálnám, mi bajom van vele, nekem milyen személyiség zavaraim vannak stb. Mindig eléri hogy mindenki szemében én legyek a gonosz ő pedig az ártatlan bárányka, az áldozat.

Érzéketlen vagyok mert máshogy már az állandó érzelmi manipulációt amit a családom csinál nem bírom elviselni, tudom hogy én sem vagyok jó testvér de már nem is akarok az lenni neki, az érzelmi terror amit le művelt velem gyerekként teljesen tönkre tette a kapcsolatunkat. Dolgozom a személyiségemen hogy kevésbé legyek ennyire szörnyű ember, de ha vissza jön s állandóan megint mindenbe bele szól, attól félek visszaesek abba a gödörbe ahonnan már azt reméltem ki másztam...