Elhanyagol a testvérem, vagy én viszem túlzásba?

Sajnos eléggé magányos vagyok, nincsennek barátaim, a családon belül is csak megvoltam az emberekkel.

De tavaly történt meg hogy öcsém eljött velem egy Marvel filmre. Nagyon tetszett neki is és megnéztük mindet együtt, legalább hetente egyszer volt egy ilyen filmezős délutánunk. Eléggé ki is jöttem a gödörből és annyira nem ériztem magamat magányosnak se (sőt, talán egyáltalán nem). Azt tudni kell hogy azért lettünk úgymond testvérek mellett még jó barátok is, mert ekkor épp öcsém is egy mélyebb pontban volt és így jóban lettünk (az előtt nem volt ennyira jó a kapcsolatunk). Csak ő azóta kijött belöle, lettek neki barátai megint, ismét népszerű lett a sulijában és még barátnője is lett.

Természetesen ezeket én nem sajnálom tőle, sőt örülök neki hogy boldog. De amióta megint jól van úgyérzem hogy kb. le se sz@rja a fejem. Én megértem azt hogy szívesebben van pl. a barátnőjével, azt is megértem ha már nincs ideje hetente egy délutánt eltöltenie velem, mert legyenek neki más barátai, legyen boldog. De jelenleg már havi egy alkalommal sincs olyan hogy eltöltünk együtt egy délutánt. De még ezt is lenyeltem, mondván hogy nyilván meg van a saját élete, de az utóbbi egy hónapban már az üzeneteimet is csak megnézi, de nem válaszol, max csak ilyen 1-2 szavas, igen, nem válaszokat ad.

Sokszor azon gondolkozom hogy én neki csak akkor vagyok úgymond "barátja" amikor nincs neki senki más. De lehet csak én reagálom túl. Már arra is gondoltam hogy nem vagyok úgymond az ő színvonala, vagy nem is tudom...