Normális, ha szomorú vagyok, hogy az öccsémnek a napokban gyermeke születik, de nekem még egy randin se volt? 29/F

27 évesen szerintem normális, hogy valakinek gyereke legyen.

A normális reakció az lenne, hogy örülj neki, amennyiben a testvéred is. (Nyilván egy váratlanul, a semmire pottyantott baba nem feltétlenül a legjobb, de ha trvezett és várják, nincs is jobb nála.)

A saját sikertelenséged miatt ne az öcsédre haragudj. Otthon körül érdemes szétnézned inkább.

Az a baj, hogy a párkapcsolatot sokan egymáshoz viszonyítják holott ez teljesen abszurd dolog.

Rengeteg tényezős, sok mindenen múlik, a szerencsén is sok esetben.

Az, hogy neki már gyereke születik nincs abban semmi, az ő.

Minden ember más, más teszi boldoggá.

Keresd meg te is azt az utat, ami azzá tesz, ne szomorkodj azon, hogy más mit ért el hozzád képest mert felesleges.

Tudom ez közhelypufogtatás, de totálisan át tudom érezni valamilyen szinten de engem mindig az dob fel, hogy járom a saját utamat és egyszer elérem a célom. Az, hogy más könnyebben/másképpen az nem szabad hogy befolyásoljon, elvégre mindenki egy egyéniség.

Amúgy meg próbálkozni kell, de csak akkor ha már lelkileg stabil lábakon állsz, máskülönben nem lesz olyan aki párkapcsolat szintjén stabil támasznak fogad.(mert igazából ez az egész váza)

Persze, teljesen érthető és normális a féltékenységed.

Mondjuk érdekes kérdés, hogy mire vagy féltékeny pontosan? Arra, hogy neki van párja? Arra hogy gyereke születik? Arra, hogy pusztán "előrébb" tart az életben? Vagy általánosságban a boldogságára? Ha tudod a választ, tudod, hogy merre kéne indulnod.