A testvérek alulértékeltek, a barátok pedig túl?

Számomra a testvéreim nagyon fontosak. Szerencsés vagyok, nagyon jó velük a kapcsolatom,de mégsem posztolgatok velük fotókat.

Egyikük kimondottan távol tartja magát minden közösségi platformtól, a másik sem nagyon oszt meg képet magáról.

Én is talán évente 1-2-öt, mondjuk egy különlegesebb nyaralásról ahol lehet éppen a párommal vagy barátnőimmel vagyok.

De nem azért, mert "alulértékelem " a testvéreimmel való kapcsolatomat.

Több jó barátság van, mint jó testvéri kapcsolat. Azon egyszerű okból, hogy a barátaidat te választod (jó esetben nem barátkozol olyannal, akit nem bírsz), a testvéredet "készen kapod".

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden testvéri kapcsolatnak borzalmasnak kell lennie. Én is a szerencsések közé tartozok, a testvérem egyben a legjobb barátom is.

Embere válogatja. Én nagyon jóban vagyok öcsémmel, gyakran vannak közös programok családilag, de néha kettesben is, férjem nagyon jóban van a (fél)húgával és az édesbátyjával is, szintén programoznak kettesben/hármasban is, és az én ismeretségi körömben többeknek jó a viszonya a tesójukkal. Ettől függetlenül vannak barátaink is, de az öcsémmel szorosabb a kapcsolat. Azonban ez nem volt mindig így, kamaszkorunkban mi is eltávolodtunk, nagyon más ütemben "nőttünk" fel, voltak évek, amikor inkább ellenséges volt a viszony, mint baráti, de felnőttként sikerült megbeszélni a problémákat, és nagyon szoros azóta a viszonyunk, mindent meg tudunk beszélni, támogatjuk egymást mindenben.

Másrészt megértem, hogy vannak olyan testvéri viszonyok, amelyek jó esetben csak közömbösek, rossz esetben ellenségesek, a vérségi kötelék azért mindent nem ír felül.