Hogyan lehetne ösztönözni egy kamaszt, hogy vigyázzon a testvérére?

Csak kapkodom a fejem, tiszta lincshangulat. Fogalmam sincs, kik a válaszolók, mennyi idösek, van-e gyerekük de azért meglepett, hogy szinte kivétel nélkül vehemsen, itt-ott arrogánsan elítélik a kérdezöt. Pedig senki nem ismeri öket, a történetüket, miért vannak most ebben a helyzetben. Költözniük kellett, munkahelyet kellett váltani, elhunyt a nagyszülö, akivel eddig meg tudták oldani a felügyeletet, stb. Nem tudjuk, milyen környéken laknak és hogy az a 10 perces út mekkora forgalmon vezet keresztül. Nem tudjuk, hogy a kissrácnak van-e ezzel kapcsolatban esetleg félelme, vagy csak a szülök aggódnak. Senki nem tud semmi konkrétumot és mégis ítélkezik. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy senkivel nem értek egyet, aki nem ért egyet a kérdezövel, inkább a hangnem, ami furcsa. Segítökész válasz alig van, de köpködni, fikázni annál többen tudnak. Mindkét szülö dolgozik és van egy szabadidövel rendelkezö másik gyermek. Ki az, aki ebben a helyzetben egy olyasvalakinek fizetne, akit nem is ismer, hogy felügyelje a gyermekét? Nyilván, ez egy ideiglenes állapot, nem kell már sokáig kisérgetni a 9 évest, de ennek megítélése a szülö dolga és felelössége. Mi van, ha történik valami hazafelé egyedül a 9 éves kissráccal? (Nyilván ne történjen) Az itt háborgók azon háborognak, hogyan lehet egy 9 évest egyedül hazaengedni és milyen felelötlenek voltak a szülök. Egyébként meg ha a kissrác egyedül hazamegy, ketten lennének otthon a bátyjával, az is elfogadhatatlan? Hiszen a szülök akkor sincsenek otthon. Igazából itt csak a biztonságos hazajutásról van szó, nem két és fél óra nagytesó nyakába akasztásról. Komolyan azt érzem, hogy a válaszolók nagytöbbsége szerint a szülönek csak kötelességei vannak, a serdülö kamasznak meg csak jogai.

Hogy a kérdezönek is válaszoljak: abban az esetben reálisnak tartom a kérést, hogy ha a 9 éves otthon önállóan elvan, míg hazaértek. Ebben az esetben a nagynak tényleg csak egy fél órájába kerül elmenni érte. Ha éppen útba esik, annyi sem. Viszont a kicsivel megbeszélném, hogy elöfordulhat, ha a bátyjának dolga van, egyedül kell megoldania a hazautat. Persze erröl mindig beszélni kell vele elöre, hogy tudja, aznap nem megy érte senki.

Egyszerűen meg kell neki mondani.

Ez a feladat pont.

Mi lesz, ha saját gyereke lesz?

Akkor, hogyan lesz énidő?

Nem a nagy vállalt kistestvért, hanem ti második gyereket.

Semmilyen felelősséggel nem tartozik érte.

Nem is tud, mivel még érte is ti tartoztok felelősséggel, mert 18 alatti.

85

Miből gondolod, hogy akar majd gyereket? Nem kötelező ám lepulyázni.

Mi a különbség a házimunka és a kistestvér között?

Házimunka:

- a gyerek érdeke is, hogy ne éljen retekben

- a gyerek miatt is keletkezik

Kistestvér

- nem érdeke a nagyobbnak

- nincs beleszólása abba, hogy legyen, vagy ne legyen

Sehogy nem éri meg rálőcsölni a nagyobbra a kisebbet, ha a nagyobb nem akarja. Ha nem kompenzálod, akkor csak nyűg, ha nem akarja. Ha meg kompenzálod mondjuk zsebpénzzel, akkor pénzkereseti forrás csak. Egyik sem alapja az egészséges testvéri kapcsolatnak, amit egy JÓ szülő szem előtt kéne, hogy tartson.

#85

Lehet, hogy neked hihetetlen, de nem kötelező gyereket vállalni.

Abba, hogy anyádék szaporodnak-e tovább, abba nincs döntésed, ezért kötelezettséged se kéne, hogy legyen benne normáliséknál. Az, hogy te szaporodsz, az meg a te dolgod, te kötelezettséged minden, ami ezzel jár.

"szeretnénk, ha a nagy kivenné a részét a családi feladatokból"

A gyerekekről gondoskodás (mindkettőről, nem csak a kisebbről) nem családi feladat, hanem szülői feladat. A szülők meg ti vagytok, nem az egyik gyereketek.