Te mit tennél, ha vágásnyomokat vennél észre egy közelebbi ismerősöd csuklóján?

Én szoktam csinálni, és ha valaki észrevenné, nem szeretném, hogy megemlítse. Ha beszélni akarnék róla, megtenném.

Nem kérdeznék rá másnál sem, mert valószínűleg nem vicc.

nekem vannak ilyen nyomok. és szerintem páran már felfedezték, de nem tudom eltüntetni. kitudja, lehet az ismerősöm vagy és rajtam fedezted fel:DD

eltüntetném én, ha tudnám, de ez már így marad.

Áh, arc nélkül nem nehéz.

Középiskolában kezdtem, olyan 16 éves korom körül. (Most 25 vagyok.) Igazából nem tudom, miért kezdtem el, nem hiszem, hogy tévében láttam volna. Csak arra emlékszem, hogy nagyon nehéz volt átvágni a bőrt. Vagy másfél órába telt. Nem akartam mélyen vágni, hisz nem akartam öngyilkos lenni. Előtte alkohollal lefertőtlenítettem a borotvát és a kezemet is.

Nem kérdezett róla senki, mert senki nem látta. Rájöttem, hogy a csukló nagyon elöl van, úgyhogy a felkaromon csináltam tovább, nyári melegben meg a combomon.

Egyetlen embernek beszéltem erről nyíltan, az a pszichológusom.

A miért a legkönnyebb. Rendkívüli jó szorongásoldó. Szorongásos zavaraim vannak, olyan, mintha állandó vizsgadrukkban élnék a torkom, gyomrom összeszűkül, egyszerűen izgulok - ok nélkül.

Ha megvágom magam, fáj, de utána jön az endorfin, ami csodálatos érzés. Elmúlik minden görcsöm, kitisztul a fejem, lelassul a légzésem, a szívverésem, és semmi gondom.

Még középiskolában volt egy ilyen eset. Nem voltunk a lánnyal különösebben nagy barátságban, de azért rosszban sem voltunk. Egyik hét elején úgy jött iskolába, hogy a csuklója be volt kötve, de látszott rajta, hogy házilag, rossz volt ránézni, olyan bénán volt megcsinálva, állandóan lecsúszkált, stb. Szünetben is épp ezzel szerencsétlenkedett, én meg odaléptem hozzá, hogy segítek neki, sőt, felrakom újra, akkor nem fog lejönni, mert hát ugye két kézzel meg lehet csinálni rendesen, egy kézzel nem igazán. Nem nagyon akarta, csak hát nem volt ideje ellenkezni, mert már elkezdtem neki leszedni, én nem is gondoltam akkor még semmi rosszra, csak valami háztartási balesetre, ezért nem is számítottam ellenkezésre. Hát mire eljutott odáig, hogy szóljon, hogy ne csináljam, addigra már láttam, hogy iszonyú rondán fel van trancsírozva a csuklója, nem csak valami szimpla karcolás, hanem mintha nagykéssel esett volna neki.

Annyit tettem, hogy tényleg bekötöttem neki rendesen, de nem kezdtem el faggatni, csak órák után mondtam neki, hogy menjünk el egy orvoshoz, mert ezt össze kellene varrni, le kellene fertőtleníteni, de ezt nagyon nem akarta. Akkor felajánlottam, hogy menjünk fel hozzánk, legalább hadd fertőtlenítsem le neki, mert a végén lerohad a keze, meg amúgy sincs otthon nálunk senki, szóval ezen nem kell izgulnia, én meg nem fogom ezt megemlíteni senkinek. Erre hajlandó volt, lefertőtlenítettem neki, átkötöttem rendesen, aztán a végén csak elmondta, hogy miért csinálta. Elég durva helyzet volt, de annyit sikerült elérnem, hogy ha már a szüleinek nem is, de az iskolapszichológusnak el merte mondani, hogy mi a gondja.

Ez már elég régen történt, azóta szerencsére túl van ezen az egészen, ma már felnőtt, családos anyuka :) Mondjuk a heg még mindig látszik neki, ezért visel mindig egy csomó karperecet.