Mit tegyek, ha anyukám kidobott otthonról? /szó szerint, már nem először/

Eléggé hasonló a problémád ahhoz a 14 éves lányéhoz, aki feltett már ilyen címmel kérdést a héten. Aztán kiderült, hogy a mamája csak azért mondta, hogy ne legyen otthon napközben, hogy egy kicsit legyen emberek között is. Vagyis a cím, a kérdés inkább csak "hatásvadászat" volt.

Ne haragudj, de ha ennél konkrétabb dolgokat nem írsz, akkor nem tudunk konkrét megoldást írni. Még azt sem írod meg, hogy te hány éves vagy, a tesók hány évesek, és pl. mi volt az a konkrét eset, amikor a mamád kihajított. Semmit nem tudunk, csak azt, hogy rendszeresek a cirkuszok otthon. Te szerinted miben tudunk segíteni? Mit vársz tőlünk?

Kár hogy nem oldható meg a térelválasztás :( Pedig ez lenne egy jó megoldás. A kisebbik tesód fiú, vagy lány? Ő hol alszik? Ha lány a kisebbik, akkor az megoldható lenne, hogy vele legyél egy szobába, az öcséd meg külön? Vagy így hogy te márr "nagy" vagy nem lehet bevonni a nagyszülőket? Ismertem olyan családot, ahol a nagylány a nagyszülőknél lakott-és ilyen esetben ez is jó lehetne.

Apud, hát...sajnálom. Én a helyedben először vele beszélnék, hogy miért nem állt ki melletted? Hogy tuda/tudja ezt végignézni? (Most lehet le leszek pontozva, de ha én kitenném a lányunkat a férjem szeme láttára, asszem lekeverne egy pofont nekem.)

Aztán ha beszéltél apuddal, akkor anyuddal sem ártana. Bár nem tudom hogy van-e értelme. Anyummal nekem is rossz volt a viszonyom, de legalább apámmal tudtam beszélni.

6os voltam

Én a kolit nem feltétlen tartom jó megoldásnak, mert ki fog lógni a sorból, és kívülálló lesz a saját családjában.. Nem fogja érezni, hogy haza megy, amikor haza megy.. Ezt azért mondom ilyen biztosan, mert kolis vagyok/voltam az egyetemen, és annak ellenére, hogy anyuval nagyon jó a kapcsolatunk, nem éreztem hogy hazaérek amikor hazamentem.. Egyébként nekem volt olyan, hogy anyu nem hallgatott meg.. délután beszéltünk telefonon, és addig jotutt, hogy letoljon mindenért, hogy mennyire nem csinálok semmit.. pont akkor, amikor mostam, takarítottam, kiteregettem, mosogatógépet kipakoltam ( akkor még olyanunk volt:P ), meg tényleg az egész kecót rendbekaptam.. mire hazajött nem voltam otthon.. írtam neki 1 oldalas levelet.. leírtam neki benne mindent, meg azt h 10kor megyek haza.. 9kor hívott legjobb barátom, hogy anyukád zokog, Te hol vagy? 10kor hazamentem és onnantól hajlandó volt meghallgatni és odafigyelni rám.

22F

De hidd el, hogy nagy szükségetek van pszichológusra.

Ha önmagatoktól nem tudjátok befejezni az üvöltést, akkor igen. Miért csak úgy lehet rendezni a nézeteltéréseket, hogy ordítasz? Bár talán annyira nem tehetsz róla, mert ezt a példát látod otthon, nem csoda, ha te is így viselkedsz. Anyukádat kéne jobban kezelni, milyen dolog már egy ordibáló anya?

Szegenyke. Itt szerintem anyukad a ludas. Az egy dolog hogy valaki hirtelen haragu. (Habar hogy kidobott nem normalis)Elöször is tudnia kellene uralkodnia magan. Masodszor a kisöcsednek is szabalyokat felallitani es figyelni hogy betartja-e. Mert aki elmult 10 eves, az nyugodtan meg kell hogy fogja a porszivot. Mindenkinek kötelezö renben tartania a sajat eletteret. Föleg ha azt masokkal is megosztja.

Tudom mit erzel. Az en anyam is kegyetlen es durva volt ha bedühödött, apam ilyenkor sosem szolt semmit. 18 eves koromig en is egy szobaban/lyukban laktam a ket, 1 evvel fiatalabb ikerhugaimmal.

Mivel ök ketten voltak, räadäsul en voltam az idösebb ezert nalunk is mindig rajtam csattant az ostor.

Sosem porszivoztak, ha kölcsön vettek a cuccaim szanaszet hagytak. Es kikapott ki erte? Nana hogy az akie a cucc. Volt olyan is hogy tanultam, bejött az egyikük es elkezdte bömböltetni a tv-t. Mondtam neki hogy menjen le a szüleink szobajaba es nezze ott.Erre elküldött a francba. Eppenseggel nem udvaroltam körbe, de megkertem 1x-2x-er. Ismet csak elküldött a francba. Mire en kihuztam a tv-t a konektorbol. Nekem rontani vagy arulkodni nem mereszelt, mert felt hogy megverem. Inkabb kiallt a szobaajtoba es rakezdett egy tettetett sirasra. Mire anyank felvagtatott az emeletre, nem kerdezett semmit csak nekem esett. Es utana sem erdekelte a kifogas. Mivel mi is eleg sokat martuk egymast. Es mind egy volt ki kezdte, en megvertem öket, anyam meg engem.

18. szülinapom elött lett megcsinalva a padlas szobanak. Ami sokkal nagyobb lett mint az addigi szobank, ök beköltöztek oda, en maradtam a ott. Na akkor latta meg anyam hogy ki is az aki nem takarit stb...stb...

Onnantol kezdve mar sokkal kevesebb volt a veszekedes es nem gyülöltük egymast annyira.

Beszelj anyukaddal, szögezzetek le hogy kinek mi a feladata. Pl. öcsi porszivozik, te port törölsz. Ha valaki nem agyaz be annak 2 napig nincs szamitogep. Ha tisztazva vannak az elveárasok mindenki reszeröl akkor könnyebb.Es nincs kifogas, mert tesod mar nem kicsi.

ES neked is valtoznod kell:1,Legy türelmesebb. 2, Nem emeled fel a hangod. Inkabb menj arulkodni. Tudom hogy szemet dolog de több bekesseget hoz. 3, Nem hasznalsz csunya szavakat.

Sok sikert!

23L

Én is a pszichológust tudnám javasolni. Saját tapasztalatból mondom, mert nekem pl. sikerült segíteni a dühkezelési problémáimon.

14/L