Mit tegyek, ha anyukám kidobott otthonról? /szó szerint, már nem először/

nagyon szeretem anyukámékat mindennél jobban. tudni kell, hogy a testvéremmel nem vagyok jóban, sőt, gyűlöljük egymást, de mégis egy szobák van a kezdetektől, és úgy rá tudunk menni egymás agyára, hogy azt a veszekedést az egész udvar hallja, ezt anyukám már nem bírja elviselni.. azt is tudni kell, hogy anyum az öcsémet mindig jobban védte, akármi volt, ő volt a középpontban.. persze, ő azt mondja engem is nagyon szeret, az öcsém éretlen, stb.. de úgy viselkedik mint egy 5 éves kislány.. anyum olyan csip-csup ügyekért tette ezt velem, amiért más max. kiabálna a gyerekével ,de nem rángatná ki az ajtó elé, és dobná utána a cipőjét, mondván: többet ne lássalak haza ne merj jönni, engem nem érdekel hová mész, csak én ne tudjak rólad semmit! gondolhatjátok, végigsirtam az egész napot.. majd hazamentem és utána 2 napig anya hozzám se szólt, majd az egyik reggel sirva borult a nyakamba, hogy ne haragudjak rá, teljesen elment az esze, és hogy ne viselkedjek így a testvéremmel, majd ha anya leszek, megtudom milyen érzés az, mikor két testvér mindig veszekszik, és az anyjuk egyformán szereti őket( abban az esetben annyi volt, hogy lebarmoztam a tesómat)..azóta nagyon jóban vagyunk de ez már nem az első eset volt, hogy anya ezt csinálta.. utána mindíg sírás lett a vége(mindkettőnk részéről) de nem tudom, hogy mit kellene tegyek, hogy ez ne történhessen meg mégegyszer.. nekem borzasztóan fájt, anyának meg lelkifurdalása volt, heteken keresztül.. szóval nem kéne megismételni..