Mit csináljak a nővéremmel?

Szóval "röviden" vázolnám a helyzetet:A nővérem másfél évvel idősebb nálam, és ő a legidősebb. A szüleim elváltak, mi anyuval maradtunk. Anyukám 2.házasságából két évvel később született egy öcsénk.

Egy éve, nyár elején a nővérem külön költözött tőlünk mert a nevelőfater "felbujtotta" anyámat a nővérem ellen. Most apámnál lakik, aki nagyon nem neveli.Azt hogy elköltözött eléggé csalódásnak éltem meg mert egyedül hagyott engem meg az öcsénket. Ez egy elég nagy mínusz volt a szememben, mivel amint elkezdődött az iskola, engem kezdtek el szadizni. Már elötte sem voltunk jóban, mert bárhogy is igyekszem, nem bírom elviselni hogy mindig mindenkinek a nyakába varrja az épp aktuális problémáit. Szóval, miután elköltözött úgy tűnt hogy rendeződik a kapcsolatunk. De sajnos nem így történt, hanem előjött egy elég régi probléma ami már nagyon régóta fennáll. Mégpedig az hogy, mindenben jobb nálam, és ezt -direkt vagy nem direkt- érzékelteti is. Például 12 éve zongorázik, amit anya nagyon favorizál, míg én nem vagyok jó zongorista. Másik helyzet:elég harsány, és mivel jó a humora nagyon könnyen belopja magát az emberek szívébe. Ez azt eredményezi hogy engem általában kiszorít a társalgásból, mert nem tudok olyan szellemes lenni a jelenlétében. Sajnos közös iskolába járunk így a baráti körben is vannak közös pontjaink. Habár neki van egy külön "bulis" bandája akikkel szórakozni jár.Tavaly nyáron végre valahára én is összebarátkoztam egy nagyobb kompániával, és így nekem is lett egy külön kis köröm. Viszont velük csak elég ritkán tudok találkozni, úgy kb negyedévenként egyszer. Lassacskán közeledik a közös rendezvény amin mindannyian ott leszünk, erre ő bejelenti hogy ő is jön. Evvel még nem is lenne baj, de iskolánként csak 2 ember mehet erre a programra, így nem a barátnőm és én, hanem a nővérem és én mennénk, ami viszont az egészet megkeserítené, mivel mint említettem, önmagát helyezné rivaldafénybe, engem pedig kitúrna a SAJÁT baráti körömből. Ezt sajnos a tapasztalat mondatja velem, ugyanis már több közös táborban vettünk részt, és minden alkalommal egyedül kellett lennem mert a barátaim szívesebben voltak vele. Mikor jeleztem neki hogy nem szeretném hogy jöjjön, akkor dühösen az okokat követelte. Először nem akartam megmondani neki, mert tudtam hogy megsértődik, de végül elmondtam neki ugyan azokat amiket itt most leírtat. Erre ő fel volt háborodva hogy én nem sajátíthatok ki embereket, és ő már csak azért is jön. Kértem szépen, kértem durván, de rám sem hederít, ráadásul, lehet hogy nekem ez az utolsó lehetőségem lesz nyárig a találkára, különböző okok miatt. Már a barátait is megkértem, hogy szervezzenek arra az időpontra valamit, hogy elcsábítsák, de azt is leszarja. Mi a halálomat csináljak vele, hogy végre megértse, hogy én mennyire szarul jönnék ki ha jönne?