Tesóm felnőtt létére nem tud bánni a pénzzel, de megsértődik ha nem adok neki amikor az övé elfogy. Mit tehetnék?

Én mégis tudom értékelni, ő meg nem. Nagyjából egyforma nehézségű szellemi munkát végzünk, bár ezt nehéz megítélni. Neki emberek tartoznak az irányítása alá és egy nagyáruház egy egész részlegéért felel, nekem pedig a pénzügyi piacok előtt kell egy lépéssel előbbre járnom. Másfajta munka mindkettő, de nem tartom könnyűnek őket. Csak mert nem a bányában törjük a követ, vagy a szalag mellett dolgozunk, komoly felelősség van a hátunkon a munkánk során. A munka értéke nem az alapján mérendő, hogy munka közben mennyi izzadságcsepp keletkezik az ember testén vagy mennyi fizikai erőt fejt ki munka közben.

Érezzem rosszul magam, mert sokat keresek? Te meg miért eszel olyan sokat, hiszen Afrikában meg éheznek az emberek? Miért van autód, ha Ázsiában még 3 milliárd embernek nincs? Ezek buta dolgok. Mindenkinek a saját mércéjével kell költenie és megtakarítania, beosztva a pénzét.

Ahogy kiszámoltam egyáltalán nem sok az a 150 ezer, amit elteszek havonta, mert kb. ennyiből kell majd saját zsebből házat venni, fizetni a gyerekek egyetemét, kocsit venni, nyugdíjra félretenni, meg ha elönti a lakást a mosógép, akkor arra is legyen párszázezer félretéve, hogy ne a Providenthez kelljen menni gyorskölcsönért.

Nem két kiló kenyeret és tíz deka párizsit adnék neki. Hanem minimum ugyanazt, amit én is eszem.

13:

Nyilván nem szórna el ennyit, mert nem lenne miből (max. hitelből). Csak a 10-esre reagáltam, aki úgy írt, mintha semmit nem csinálnánk a pénzünkért. Illetve én értettem úgy, mintha azt írná, hogy a szellemi munkát végzők nem érdemlik meg a fizetésüket. Ha nem így értette, én kérek elnézést.

Bár találkoztam már sok emberrel és tudom hogy a pénzzel való bánásmód képessége nem függ a fizetéstől. Láttam már olyan embert, aki 900 ezret is rosszul osztott be, de olyat is aki 90 ezret. De értem mire gondolsz.