Mit lehet csinálni egy felnött testvérrel ilyen helyzetben?

bátyám nem hiszem hogy fog változtatni az életén. Én kerestem neki állást de erre ez volt a válasz:

"Ez nem az amit szeretnék, és ne szólj bele az életembe foglalkozz a saját dolgoddal".

Értelmesen nem is lehet erről beszélni vele. Oda se figyel. Anyám meg gürizik napi 12-ben hogy fenntartsa a házat mert önmagában a 70.000 ft-os fizetésvel nem jönne ki.

Emelett otthon is ő dolgozik, ő most ő főz. Mert a kedves bratyó épp "nem ér rá".

Társasági élet se érdekli egyébként, és senki nem tud rá hatni.

ide nem hozhatom, mert albérlet.

kimondottan csak barátnő jöhet, az is csak úgy, hogy hivatalosan nincs hozzám bejelentve, vagyis csak itt aludhat.

mellesleg azért jöttem el onnan, mert ott nem tudnék dolgozni, a másik meg az, hogy már elegem volt a folytonos veszekedésből.

Bátyámat egyenesen utálom, nem érdekelne ha utcára kerülne, anyámmal se jó a viszonyom, csak sajnálom ezért.

Ha anyámmal kéne egy hetet töltenem, előbb ugranák ki az ablakon, mert független hogy az én házam, én albim, én életem, mindig mindent számon kérne, utasítana. Felnött vagyok, de ő megmondaná, hova mehetek mikor és hol, na meg hát a magánéletemnek is löttek volna.

Öszinte leszek, már akartam is öngyilkos lenni, vagyis eszembejutott többszöris a gondolat, de így hogy kikerültem eszem ágában sincs, mert "jó" életem van. Munka, magánélet stb.