Milyen az ha az embernek testvére/testvérei van/vannak? Jól kijöttök?

Van két édestesóm (egy nővérem és egy öcsém, 4-4 év van köztünk), nagyon jól kijövünk, bár régebben elég sokat martuk egymást. (néha még ma is előfordul nagyritkán). Néha utáltam, hogy vannak, de ma már el se tudom képzelni az életem nélkülük. :-)

Aztánvan még két félhúgom (6 és 2 évesek), velük 3-4 hetente találkozok, de imádom őket, és ők is engem. Sajnos nagy a korkülönbség, de majd tök jó lesz, amikor (remélem) majd tizenévesen hozzám fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal. :-)

22L

nekem egy bátyám van. Nagyon bírom őt. Bár már fiatal felnőtt még mindig jól kijövünk egymással. Ez annak tudható be szerintem, hogy egyezik az ízlésünk hobbik, zene, filmek stb. terén. Egyszóval le sem tudnánk tagadni, hogy testvérek vagyunk mind belsőleg, mind külsőleg.

és milyen, ha valakinek testvére van? Akárkitől megkérdezed mindenki mást fog mondani. Egy tesó lehet elviselhetetlen, vagy olyan, akivel jól kijössz. A mi esetünkben szerencsére az utóbbi igaz.

én 14/l ő 20/f

Nekem 3 bátyám van, de sajnos soha nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, most sem az. Nagyon ritkán beszélünk skype-n és akkor is keveset mert még mindig ki akarnak oktatni..pedig jobban élek mint ők..

37/nő

Nekem egy Öcsém van, gyerekként elég jól kijöttünk, aztán tiniként megromlott, hisz egy szobánk volt, és csak azután javult, hogy elköltöztem, sokkal jobb lett kapcsolatunk, majd mikor haza kellett költöznöm segíteni, családi okok miatt még jobb lett, sok mindent megosztottunk egymással, amiről a mai napig csak mi tudnunk a szüleink nem.

Örülök, hogy van testvérem, sokkal jobb, mint egykének én azt mondom.

Amúgy mindig is bejött a nagy család, remélem nekem összejön.

35/N, 32/F

Nekem egy öcsém van. Régen nem szerettem, mert féltékeny voltam rá. Ma már el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Nagyon jóba lettünk, már elköltöztem, de minden nap beszélünk, büszke vagyok a sikereire és ott segítek neki ahol tudok és ő is nekem.

22L és 18F

Nekem 2 (fél)testvérem van apai ágról, egy nővérem meg egy öcsém. Kisiskolásnként találkoztam velük először (amikor apámmal is), a nővéremről pozitív emlék maradt meg, az öcsémmel állandóan öltük egymást. Kamaszként fel akartam venni a családom ezen részével a kapcsolatot, de nem sült el annyira jól, öcsémmel egy darabig találkoztunk (nagyon jókat beszélgettünk anno), aztán ezek elmaradoztak (hiába akartam), nővérem felnőtt nő volt már akkor is (39 éves most), tudtam, hogy az ő életében nincs helyem, az öcsémtől sokáig nagyon bántott az, hogy nem akart találkozni egyik napról a másikra, mára már elengedtem ezt a dolgot (3 éve találkoztunk utoljára, azt is én vetettem fel), hiába nagyon kicsi a korkülönbség (ő 23 éves), de nincs közös pont. Szóval, ha engem kérdezel, nekem csak keserűséget okoztak a testvéreim a közönyükkel, semmit nem veszítenék, ha nem lennének, igazából jobb lett volna, ha meg sem ismertem volna őket.

24/F