Öröklési eset, szerintetek ez korrekt?

Nem, nem korrekt.

Eszembe nem jutna töredék értékért lemondani valamiről, ami engem illet, úgy, hogy nekem sem megy jól a szekér, sőt, igazából a másiknak nincs is erre szüksége jobban nálam (hiszen a tesónak az kell, hogy lakjon valahol, azt akkor is megteheti, ha a fél ház az övé, nem kell hozzá 100%-os tulajdonjog).

Mellesleg: szuper, hogy ennyire együtt gondolkodtok a férjeddel, de azt tudod, ugye, hogy a ház, a pénz, minden, amiről most beszélsz, KIZÁRÓLAG a férjedé lesz? Teljesen mindegy, hány éve vagytok házasok, az öröklött vagyon soha nem lesz közös.

Mellesleg: ez a szöveg, hogy

"kérnénk érte 2 millió forintot. Nem arra kell, hogy felhalmozzuk, hanem arra, hogy a tartozásaink egy részét visszafizessük belőle. Így is maradna bőven, a lakáshitelünk"

... hát, számomra visszataszító. Olyan érzésem volt, miközben olvastam, hogy nicsak, újjászületett Teréz Anya, aki, bár a segge kilóg a gatyából, mégis lemond a jogos jussáról, és nyomorog tovább, hogy a testvérének legyen egy 40 milliós háza. Ez nem "szép dolog", ez orbitális baromság.

Igen, ez annyira abszurd ötlet, hogy eladhatnád a Monty Phyton-nak, hátha készítenek belőle(d) egy groteszk vígjátékot.

... és az még nem is került szóba, hogy ezt így megcsináljátok, de néhány év múlva, amikor a tesó ott ül a 40 milliós házában, ti meg nyögitek a lakáshitel fennmaradt 6 millióját, óhatatlanul a homlokotokra fogtok csapni, hogy "mekkora marhák voltunk!" - pláne, majd a gyerekeiteket viszitek játszani a hitellel terhelt lakásból az unokatesóhoz a szép nagy családi házba...